Úgy látszik, hogy április végén szép idők lesznek. Ideje már.
Olyan csend van mindenütt a városban, hogy szinte sérti a fülemet. Készülődik mindenki, hogy a május elseje környéki kisvakációban elhúzzon valamerre.
Nem tudom, de szívesen elmennék én is a környékre legalább. Régen nem voltam már, hiányzik azért az erdő is.
Jó kényelmes séták ki a csomortáni erdőrész felé, megnézni, milyen gombák jelentek meg.
Gombák - neki kell állnom komolyan foglalkozni gombászattal. Talán megéri, és kikapcsolódást jelent a mindennapi hülyeségekből.
Feltettem Viszockijt is. Kedvencem. Elátkozott fickó volt. Mint Villon. Modern orosz Villon. Egymillióan voltak a temetésén. A szovjet hatóság nem tudott semmit tenni. Túl ismert és szeretett volt Vologya.
Itt álljon róla:
Vlagyimir Szemjonovics Viszockij, (Владимир Семенович Высоцкий),
Moszkva,
1938.
január 25. – Moszkva,
1980.
július 25.; szovjet (orosz) színész, költő, bárd
„Sosem láthattam őt, nem hallgathattam Viszockij dalait. Ő belehalt a létező szocializmusba, én túléltem”. (
Földes László – Hobo)
Apja katonatiszt volt, aki végigharcolta a II. világháborút.
1947-
1949-ben a szüleivel a
Berlin melletti Eberswaldban élt (ahol apja akkor állomásozott, aztán már csak az anyjával, Moszkvában. Az iskola után egy ideig műszaki főiskolára járt, de otthagyta és belépett a MHAT (Moszkvai
Művész Színház) Stúdiójába.
1956-
1960). A moszkvai
Puskin Színházban kezdte meg pályafutását, de hamarosan otthagyta, és megjárt egy csomó más moszkvai színházat is. Az éppenhogy megalakult
Taganka Színházba 1964-ben került, és a tagja maradt azután élete végéig. A színházalapító főrendező,
Jurij Petrovics Ljubimov mindenben támogatta. Felismerte dalköltői tehetségét is, és lehetőséget adott számára dalai és szövegei felhasználására a színház tevékenységében. Viszockij a Tagankán több mint húsz szerepet alakított, köztük
Hamletet.
Gitárral kisért dalai már életében túlnőttek rajta. Az orosz
chanson-hagyományok, a városi folklór, a kocsma-, katona-, és börtöndalok megtermékenyítő hatására eredeti, kemény, humoros és tragikus dalokat költött kora ifjúságától kezdve. Több mint ezer dalt írt, néha egy-egy film számára is. Dalainak zöme életében nem került kiadásra, csak agyonjátszott magnetofon-felvételeken terjedt. Versei életében nem jelentek meg. Harminc filmben játszott. A felesége,
Marina Vlady, francia színésznő segítségével sikerült egy amerikai koncert-körutat megszervezniük. Néhány magyar filmes (
Jancsó Miklós,
Mészáros Márta) is segítette a vasfüggöny időnkénti átlépésében.
Tüntetésszerű temetésén Moszkvában, a
Novogyevicsi temetőben hatalmas tömeg jelent meg; röviddel halála után aztán egyre-másra készültek dokumentumfilmek róla. Az orosz nép tragikus hősei között tartja számon.
Egy verse - Nem tért vissza a csatából
Mért nem marad ugyanúgy minden
A kék ég se legyen soha másból
Víz, erdõ, levegõ mind a régi legyen
Csak õ nem tért vissza a csatából
Víz, erdõ, levegõ mind a régi legyen
Csak õ nem tért vissza a csatából
Kikerült ki gyõztesen, nem emlékszem
Az áldatlan és dühös vitákból
Csak most, hogy nincs itt tudom és végre megértem
Amikor nem tért vissza a csatából
Csak most, hogy nincs itt tudom és végre megértem
Amikor nem tért vissza a csatából
Nem tudott hallgatni, ütemre énekelni
Mégis részeg volt a muzsikától
Napkeltével ébredt, nem hagyott aludni
És tegnap nem tért vissza a csatából
Napkeltével ébredt, nem hagyott aludni
És tegnap nem tért vissza a csatából
Mint amikor rabságból szökik a tavasz
Úgy szakadt ki a kérés a számból
Nekiszóltam megszokásból: "Adj egy slukkot!"
Pedig tegnap nem tért vissza a csatából
Nekiszóltam megszokásból: "Adj egy slukkot, testvér!"
Pedig tegnap nem tért vissza a csatából
Halottaink nem hagynak minket bajban soha
Elesett õrangyalaink megvédnek
Az ég az erdõn tükrözõdik vissza
Ezt mutatják a fák, égszínkékek
Az ég az erdõn tükrözõdik vissza
Ezt mutatják a fák, égszínkékek
Kettõnknek tágas volt a lövészárok
Megosztoztunk idõn és dohányon
De ma már csak az én idõm folyik, és úgy tûnik most:
Én nem tértem vissza a csatából
De ma már csak az én idõm folyik, és úgy tûnik most:
Én nem tértem vissza a csatából
Vlagyimir Szemjonovics Viszockij( fordította: Hobo )
Másik kedvencem Villon. Írtam egy "Villon-balladát" én is:
A száműzetését kezdő Villon balladája
Batyum kötöm, mert hát az est
Nem érhet itt a városomban,
Határozott a testület,
S időm lejárt már szánandóan.
Napom most épp leáldozóban
Lelkem már majd’ az ördögé,
Testem megkínzott állapotban
Elindulok sorsom felé.
Enyém az utak pora, ezt
Úgy gondolom örökbe kaptam
Számlálni nem szükséges mert
Belőle biztos, hogy elég van.
Van öt sou még az iszákomban:
A legelső kocsmárosé,
Bora vigasztal azon nyomban
Elindulok sorsom felé.
A végtelen már nem rettent,
Örök madár vagyok, szabadban.
És itt van még a képzelet,
Halálomig a birtokomban.
Kifogyhatatlan szép szavakban
Tolul, törekszik felfelé.
Maradtam az, Villon, ki voltam,
Elindulok sorsom felé.
Ajánlás:
Bár semmi sincs a tarsolyomban,
Vacsorám pedig ebeké,
Herceg, azért ne hidd, hogy baj van,
Elindulok sorsom felé.
