Hullámzás

Nouvelle Droit

„Jobboldalinak nevezem azt a felfogást, amely a világ változatosságát és az ebből szükségképpen következő egyenlőtlenségeket jónak tekinti, az egyenlősítő ideológia kétezer éves diskurzusa által prédikált és megvalósított egyformásítást pedig rossznak” (Alain de Benoist).
A francia Új Jobboldal frontembere csak azt mondta el, amit nálunk Hamvas Béla többször is. Az egyenlőség csak a számok elvont világában létezik. A szerves élet, de a szellem is megcsúfol mindenfajta egyenlőségesdit. Mert semmi és senki nem egyenlő. Mert akkor számok lennénk csak, tulajdonságok és megkülönböztető vonások nélkül.

Oh, a Nyugat!

A kommunista rezsim idején ragyogó szemekkel beszéltünk a Nyugatról. Amerikáról. Hogy ott igen. Hogy azok igen. Meg szabadság. Mert az ott van. És mennyire szeretnek minket. Segítenének is, de hát azok a fránya szovjetek... Az emberek többsége áhítattal bámult-bálványozott még egy Colgate-fogkrémes dobozt is. Az is a nagy Nyugatot jelképezte. Valami olyasmiben hittünk, hogy "odakinn" jólét, korlátlan szabadság, emberszeretet uralkodik. És hittük rendíthetetlenül, hogy nagyon-nagyon szeretnek minket - ismétlem.
Aztán jött a Nagy Rendszerváltás, amikor minden rabszolganép... ugyebár. És hamarosan jött az első nagy pofon. Rövid idő alatt az egyszerű állampolgár előtt a Szeretett Nyugat lezárta a határokat. Csak vízummal lehetett utazni, azt pedig nagyon nehezen adták meg, miután megaláztatásoknak tették ki a kérelmezőket. (Érdekes, hogy a cigányokat lazán engedték a nagykövetségek szigorú hivatalnokai kiutazni a megfelelő országba - akkor telt meg velük egész Nyugat-Európa. Úgy tűnik, őket már akkor sem szabadott megalázni). A rossz emlékű megaláztatások után sokakban felvetődött a kérdés, vajon tényleg olyan úriemberek ezek a nyugati polgárok? Aztán a kérdések sokasodtak. A történet ismerős. A történetek ismerősek.A Nyugat csak szigorú szabályokat szab, amit elvár, hogy betartsanak (mások), a Nyugat nagyon kétszínű, feledékeny, bornírt, embertelen és... aljas. Ezt egyre többen és egyre dühösebben vették tudomásul. A düh, véleményem szerint onnan származott, hogy az emberek feltették maguknak azt a kérdést: "Hogy lehettem olyan hülye, hogy hittem azt, máshol másképp megy, mások másabbak mint mi?"
Sok minden történt azóta. Beláttuk, a Nyugat sem sokban különbözik a nagy Szovjetuniótól. Csak finomabb módszerekkel küldi pokolra azokat, akiket nem szeret. Csak finomabb módszerekkel rabolja ki a nála gyengébbeket. Mert a Nyugat civilizáltabb. Úgymond.
Azóta az is kiderült, hogy Thatcher asszony, a Vaslady, Gorbacsovot arra ösztönözte, ne engedje a német újraegyesítést. És tartsa továbbra is hatalmában Kelet-Európát. Felvetődik a kérdés: mennyivel volt jobb, mennyivel jobb Margaret Thatcher, Mitterand, George Bush és az egész nyugati politikus bagázs, mint J. V. Sztálin vagy Adolf Hitler? Azt hiszem a válasz könnyű már erre. Ugyanazon kutya kölykei.

Babits szava

"Kenyérért küzdeni bizonnyal nagy és vitális dolog a testi és praktikus életben: de ki ezt a küzdelmet avatja az emberi kultúra tengelyévé – mint a szocialista írástudó –, az máris azonosítja az emberi kultúrát az állatival" - írta Babits Az írástudók árulása című esszéjében. Sajnos, Babitsnak igaza lett a további történéseket tekintve.
Megfigyelhető, hogy mind a marxista történetírás, mind a marxista gazdaságtan mindent a javakért való küzdelemre vezet vissza. Szűklátókörűen magyarázzák most is szocialista politikusok és (neo)marxista gazdasági hazudozók, hogy az ember hasa áll mindenek fölött. Nem a család, nem a nemzet, nem az önfeláldozás, a hűség és az altruizmus, hanem a HAS. Hogyha megvalósul az egyenlőség, és mindenki degeszre tömheti a hasát, minden megoldódik. Eljön a földi paradicsom ideje. Mondjuk, Hamvassal gondolkodva, ez nem is állati kultúra, hanem annál rosszabb: ember-alatti...

A négy alapelem és a tulajdonjog

"- Hogyan! - kiáltott fel megint. - A vízért is pénzzel kell fizetni? Nézz a folyóra - mutatott az Amurra -, van abban elég víz. A földet, a vizet, a levegőt az isten ingyen adta. Hát hogy lehet ez..." (Részlet V. K. Arszenyev Derszu Uzala című regényéből)

Derszu Uzala felháborodása jogos. Nem érti meg, de nem is értheti meg, miért kell olyasmikért fizetni, amik közjónak számítanak ősidők óta, amik Istentől jönnek: föld, víz, levegő, tűz... A civilizált ember építi ki azt a rendszert, amiben mindenért fizetni kell. Egyre inkább fogynak azok a javak, amelyek szabadon felhasználhatók. Megfigyelhető, hogy minél inkább tulajdonjogot formálnak a Földön a javakra, annál inkább nő az ellenőrzés az élet minden területe fölött.
Bolíviában egyik évben a Bechtel amerikai társaság tulajdonjogot szerzett az ország vízkészlete fölött. Az indok, amiért a vizet a cég kezére játszották az volt, hogy jobban tud a Bechtel gazdálkodni a vízzel, berendezéseket épít, modernizál stb. Aztán mi történt? Mihelyt a tulajdonjogot megszerezték, rögtön drágítani kezdtek, és a szegény emberek egyre nehezebben jutottak hozzá még a mindennapi ivóvízhez is. Lázadás tört ki, és a Bechtelnek lehorgasztott orral kellett elkullognia. Nagyjából ennyi a történet, de annál többet jelent. Milyen dolog az, hogy a földi élet alapjait, alapelemeit is tulajdonukba veszik szervezetek, csoportok, akármik? Mi folyik itt? Micsoda pokoli játszma ez? És meddig tudnak elmenni, meddig lehet ezt elfogadni?
Derszu Uzala haragudott. Igaza volt.

MMM

Vagyis a Meleg Méltóság Menete. A 'meleg' elnevezés tudjuk jól, mit takar. Politikai korrekt terminus technicus, hogy ne kelljen az egyesek/sokak szerint pejoratív, buzi/ratyi közneveket használni. Igaz, hogy valamikor nem is régen a 'meleg' melléknévi vagy akár főnévi értelemben is pozitív tartalommal bírt. Ezt a pozitív jelentéstartalmat használták ki a homoszexuálisok, hogy mostanság már az ember azt sem meri mondani, "jó a meleg télen-nyáron", mert rögtön félreértik. A méltóságról. Azt gondolnánk, valami magasztoshoz társulhat ez a magyar szó. Magas állásúakat szólítottak Méltóságos Uramnak vagy Méltóságos Asszonynak. Vagy gondolhatunk arra is, hogy az embernek akkor van méltósága, ha méltó is rá. Mire méltó egy homokos? Méltó, hogy emberszámba vegyék. Méltó arra, joga van arra, hogy sajátos módon élhesse az életét. Az pedig, hogy nem méltóztatik tudomásul venni, mekkora visszatetszést és undort kelt(het) jóérzésű embertársaiban, nagyon sajnálatos dolog. Sőt, igencsak durva visszaélés mások jogaival, jóhiszeműségével. Nincs szó arról, hogy a melegeket hibáztatnánk azért, mert ilyennek születtek/ilyenné váltak. A baj az, hogy olyasmit visznek utcára, ami nem odavaló. Többen és sokszor elmondták és leírták már, hogy a heteroszexuálisok sem menetelnek obszcén módon szexuális irányultságukat reklámozva. Az európai típusú kultúrákban legfeljebb farsang/karnevál idején engedtek meg maguknak nyilvános szabadosságot az emberek. De annak más volt a funkciója. A másik baj az a gay culture-rel, hogy a hétköznapok minden részébe be akar nyomulni. Mintha hatalmi helyet követelne magának. Mintha a társadalmat akarná átalakítani saját képére és hasonlatosságára. Apró kisebbségként erőszakosan nyomulnak, hogy már így fogalmazzunk. Nemrég, 90-100 éve a bolsevikok tették ezt. És tudjuk, hogy mi lett az eredménye. Vagy nem is baj, ami történt?

Kodolányi János

Elég méltatlan, ahogy Kodolányival bánnak, de hát most nem neki és a hasonló íróknak van ázsiójuk. Pedig a 20. század magyar írói közül elsővonalbeli. Még ha csak két regényét említem meg - Vízözön, Új ég, új föld - akkor sem érthető, miért bánnak vele ilyen mostohán. Olvasóközönsége pedig mindig van nagy számban, nem úgy, mint egyes felkapott mai szöveggyártóknak. Akiket a mennyekig röpítenek, de száraz, hitvány, őrleményszövegeik még a rajongóiknak is hasfájást okoznak.
Kodolányi Várkonyi Nándorral és Hamvas Bélával meg persze Weöres Sándorral együtt olyan minőségű alkotásokat hozott létre, amelyeket ócsárolni, lefitymálni lehet, de megkerülni, kihagyni őrültség lenne.
Vízözön című regénye fantasztikus sűrítménye évezredek tudásának, művészetének. Ráadásul még szívesen is olvassa az ember. Nehéz letennem a kezemből, mint gyermekkoromban az indiánregényeket.

Titkosszolgák

Nem tudni, mi áll vagy ki áll a magyarországi cigánygyilkosságok hátterében. Nagyon zűrösnek néz ki az ügy, és egyre fokozódik a kuszaság. Ráadásul az egyik rosszember, aki gyilkolt (ha igaz, mert rendőrségnek és hasonlóknak már startból nem hisz a polgár), Izraelben dolgozgatott, inaskodott, kibuckodott vagy nem tudom, mit csinált (Talmudot tanulmányozott), ami még keszekuszábbá teszi az egész ügyet. Feltámadhat az a sanda gyanú, hogy a gyanúsított elvégezte a Moszadnak valami kiképző oskoláját, és aztán böcsületesen teljesített Magyarországon, megbízásához híven. Nem lennék meglepődve, ha a magyar titkosszolgálatok az izraelivel ötöltek volna ki valami fasza kis tervet, hogy még jobban felkavarják Magyarország zavaros politikai pocsolyáját. Akkor bebizonyosodna, hogy a magyar egy fasiszta, irredenta, antiszemita, rásszista, hitlerista, pápista és púpista, ráadásul milicista nemzet. Pfújjj!!!

Aszkézis

Ma van Oszlopos Szent Simon napja. Szíriai szent volt, aki életének utolsó huszonkét évét egy 20 méter magas oszlop tetején töltötte.
Nincs amit kezdnem a szentekkel. Különösen azokkal nem tudok semmit kezdeni, akik valamilyen értelmetlen önsanyargatás révén kerültek be az egyháztörténetbe és a megfelelő felekezeti naptárba. Az önsanyargatótól véleményem szerint Isten is viszolyog. Ő nem akar(t) a földi világból siralomvölgyet csinálni.

Szimpatikus szent Assziszi Ferenc. Életével, derűjével, lelki békéjével és az emberi hívságokkal való leszámolásával ő is egy nagy Arlequin volt. Nem akart sem Isten, sem a Császár trónusába beleülni. Nem akarta még saját családja vagyonát sem. Minden szélsősége mellett rokonszenves marad, mert megéli az egyszerűséget és nem folyásolja be semmilyen hatalomvágy. Megvilágosodott. Erre csak az arlequinek képesek. A földön csak ők nyerik el a megvilágosodást.

Nyelvtörvény

A tótok is meg vannak veszve. Slota és Fico, a két agresszív és frusztrált hímringyó mindent elkövet egy hülye kormánnyal a háta mögött. Mert most is irigyek arra, és félnek attól, ami magyar. Ezért mindent elkövetnek, mert lehet nekik, Brüsszel tojik rá a dolgokra. Brüsszel csak akkor visít fel, ha a magyarok "verik a cigányokat és persze, gyilkolják". A hitvány ballib magyar kormány pedig kedvére tesz mindig az ilyen gusztustalan söpredéknek. Még koccintaniuk kellene a tótokkal is valami Maticás tót csürhe gyülekezésének a tiszteletére.