Hóhatár

Marosfőn voltunk sízni. Most már kezdtem visszanyerni a síző-tudásomat. Egyre biztosabban szlalomozok a pályán, igaz, hogy a nagyobb pályákra még nem merészkednék rá. De megy, egyre jobban.
Rengeteg a román Marosfőn. Az ember néha azt gondolja, hogy valahol Predeal-on vagy Sinaia-n sízik. A románok elég hangos társaság, sokszor idegesítő a zaj, amit csapnak maguk körül. Vérmérsékletük balkáni+latinos (habár az ilyen vérmérséklet-dolog ellen bizonyos jogvédők stb. rögtön tiltakoznának, de ők már unalmasak, nem kell rájuk figyelni). A hangoskodás már csak azért is bántja a fülemet, mert mindig úgy érzem, hogy ezzel is érzékeltetik: Erdélyben ők az urak. Persze semmilyen hangos, perlekedő-fajta beszédet nem szeretek. Csak a románokéhoz hozzájárulnak még az előbb említettek.
A sífelvonó gazdája nem sokat tud románul. Valaki meg is jegyzi, hogy az iskolában elsősorban nem Eminescu-t kellene tanítani, hanem mindennapi kommunikációt. Mert a román vendég kérdéseire hiába válaszol a sífelvonós egy Eminescu-strófával.
A román államvasútak egész jó vagonokat helyezett üzembe. Még a személyvonatokon is. Persze, a kalauzok éppúgy engedik a bliccelést (blattolást) mint régebb. Van, ami nem változik.
Napközben ragyogó, meleg napsütés volt, de délután 4 órát követően már lehűlt a levegő, és nyirkos hideg lopózott be a ruháink alá.

Lassan véget ér...

Még csak 8 nap van hátra 2007-ből. Hideg napok elé nézhetünk, nagyon lehűlt az idő. És ha Csíkba beveszi magát a hideg, még a tavasz is csak irtózva jön errefelé. A kályhát megjavították, kitűnően lehet fűtőzni. Most tudok igazán örülni a tűz dorombolásának.
Bérmakeresztanyámat temettük a tegnap. Rengetegen voltak a temetésén. Nagyszerű asszony volt, segített mindenkin valamivel, valahogy, ha egyébbel nem, jószóval. De mindig akadt egyéb is. A taplocai temető új ravatalozójából temették. A lábam megfázott a cementen való álldogálástól. A temetés után meg olyan dermesztő fagy kerekedett, hogy azt hittem, rámfagy még a ruha is. Szerencsére haza is taxival tudtam jönni.
Ma korcsolyázni voltam Pintyemmel. Jól esett, kell a testmozgás. Vidáman kerültünk körbe-karikába, sebesen siklottunk a többiek között.
Zúzmara díszíti a fákat, érdekes alakzatok épültek ki a faágakon. Hazafelé megszemléltük ezeket a bonyolult képződményeket.
Nem petárdáznak az idén, legalábbis nem hallottam egy durranást sem. Unalmasak voltak már ezek a csattogtatások az elmúlt években.
2008-ba tartunk. Elmúlik egy esztendő, amely bővelkedett mindenben - amiben más évek is. Reménykedem, ha sokszor nem is vallom be. Hátha a jövő év jobb lesz. Bárcsak úgy lenne...