Hányingerem van ettől a holokauszt emléknaptól. Az ízléstelenség netovábbja, a legundorítóbb szemét, amit megetetnek emberek millióival évtizedek óta. Ideológia és álvallás+szemforgató síránkozás. És olyan mint egy lufi, évről évre nagyobbá nő ez a kvázi-megemlékezés, csak nem lehet tudni, mikor pukkad ki. Mert még mesterségesen sokáig életben tudják tartani. Úgy tűnik.
4 megjegyzés:
Valószínű,hogyha ön is ,vagy valaki a felmenői közül átélte volna azt a rettenetet ,egész más lenne a véleménye a "kvázi -megemlékezésekről".A kommunizmusnak is megvoltak a maga Gulágjai nem vitás ,de a huszadik század legnagyobb iszonyata a hitleri Németországhoz köthető,ez tény ,és történelem.Most egyesek "túl ideologizálják"mások meg tagadják.
Üdv! m.
Az apám négy évet lehúzott a csodálatos Szovjetunióban, Arhangelszkben. Többen is voltak ott, sokan nem jöttek vissza. Ő 40 kilósan jött haza néhány társával, de nem visította szét a világban dühét és bánatát, és nem ugrott senki torkának...
Kedves Levente,nem állt szándékomban,hogy kicsinyítsem a kommunizmus véres ügyeit-sőt,mindig jobboldalra hajlottam-,de az nem zárja ki a nácik ténykedéseit.
Mindkettő szégyenletes,és őrizzen a Fennvaló egy újabb hasonlótól bármely irányból.
Üdv!m.
Lényegében arról lenne szó, hogy egyetlen történelmi eseményt (legyen jó vagy rossz, esetleg határtalanul gonosz) sem emelhetünk ki a kontextusából, nem helyezhetünk úgymond a történelmen kívülre.
Megjegyzés küldése