Propaganda

A bunkó amerikai propaganda semmivel sem jobb, mint amilyen a bunkó szovjet propaganda volt. Leginkább a filmek tükrözik ezt az állítást. Mind a szovjet, mind az amerikai filmekben a katonaság valamilyen szempontból kiemelt helyen-helyzetben van. Könnyeztetően ostoba pátosszal adagolják, hogy egy bizonyos harci művelet az ellenség megsemmisítésére a haza üdvét, boldogulását, felvirágzását stb. szolgálja. A bunkó amerikai kommandós ugyanolyan baltával kifaragott vadbivaly, mint a szovjet partizán. És mindkét államban azok a filmes körök, akik ezeket az idióta propagandafilmeket megcsinálták, hasonló niemand egyedekből állottak.

Amerikaiak a könyvtárban

Egyre nagyobb a könyvtárak látogatottsága Ámerikában, mióta bedőlt a világgazdaság. Mondjuk, azt nem hiszem, hogy az olvasásszomj kergeti be az embereket a könyvtárakba. Ingyen lehet használni a netet - állást keresnek a legtöbben.
De hátha... az ördög ráviszi őket az olvasásra, hehe... izgalmas lenne... Amerika olvas - ilyen címek jelennének meg a bulvárlapokban. Mondjuk, a kripli bankvezéreket is arra ítélnék, hogy havi 50 darab könyvet olvassanak el. Nem mondom, izgalmas lenne.

Hullámok

Dühösen hánykolódtak a téli hullámok, a partra döngtek, mint Goethe versében, de az érzelem nem volt ugyanaz. Fagyos volt a levegő, fújt a szél. Imitt-amott a homok csomókban keményedett meg. A part kietlen volt. És nem lehetett sehol látni egy lelket sem. Hacsak Isten lelke nem lebegett a beláthatatlan tenger fölött. (De ez egy másik történet, csak ide asszociálódott).
A nyár csak az emlékekkel bukkant fel. Meleg emlékekkel.

Szüntelen

Szüntelen bennünk él a múlt. Kísért. Itt van, jelenidőben. Mikor nosztalgia, mikor a "milyen is lett volna, ha..". A legrosszabb, amikor feltolul újra minden, előtérbe kerülnek a régi dolgok. És rájövünk, hogy milyen bárgyún viselkedtünk. Hogy nem tettük meg azt, amit nyugodtan megtehettünk volna.
Kínkeserves. Egyes történéseket, élményeket nem lehet soha elfelejteni. Nem lehet úgy tenni, mintha meg sem történtek volna. Esetleg csak a memória letörlésével. Agylebeny operációval.

Szindbád elutazik

Igen, mondta, újra tengerre szállok, fészket rakott bennem a vágyakozás. Olyan ködös a messzeség és olyan vonzó mégis. Holnap indulok, már nincs tovább, minden porcikám ég, sürget. Csodát nem várok, már nincsenek csodák, de hajt az utazás vágya, a kéklő-ködlő távol. Mindig közeledik és távolodik egyben, és ez szép. Szebb, mint a kényelmes élet, a kipárnázott szobák. Nem tud már semmi ittfogni, menni kell, menni egyre távolodva aranyszínű habokon. Simogat a nap visszfénye, szellő lebegteti a vitorlákat, sirályok csapkodnak szárnyaikkal. Indulnom kell.

Gázában gáz van

De gáz van az egész világon. Hanem. Van egy mesterségesen létrehozott állam, Izrael, az államterrorizmus mintája. Ezt az államot folyamatosan segítik, pénzelik, hogy ocsmány terveit a térségben megvalósítsa, hogy emberek százait, ezreit tudja legyilkolni.
Szerencsére a világ kezdett öntudatára ébredni. És öntudatára kell, hogy ébredjen, ha nem akar olyanná válni, mint a németek, akiket a zsidó propaganda zombivá változtatott. Akik egy szót sem mernek szólni a zsidó véleményterror ellen. Akik teljesen tökhülye barbivá váltak a folyamatos bűnösség-sulykolás miatt.

A Wass-háború

Nem tudom, mi a bajuk Wass Alberttel. Tudom, nem egy extra író - habár vannak jó művei -, de könyvei biztosan jobbak, mint a sorozatban gyártott eszementségek, akció, ócska krimi, románc és mindenféle devianciát dicsőítő "műalkotások". Meg sokkal jobb Wass Albertet olvasni, mint celebeket bámulni a tévében. Véleményem szerint a tömeg sokkal jobban járna, ha ráfanyalodna Wassra, minthogy naphosszat a tévé előtt bambul. Még akár Nyírő Józsefet is jobb lenne olvasni. Vagy Rejtő Jenőt. Legalább igazi humorral találkoznának.