Gyászos nap

A magyar történelem tele van gyászos napokkal. Olyanokkal, mint a mai is. 1919-ben, január 11-én csatolták Erdélyt Romániához (vagy humorosan: Romániát Erdélyhez csatolták), és ideiglenes köztársasági elnökké választották Károlyi Mihályt, ezt a kommunistákkal lepaktáló jellemtelen embert. Unokatestvére, az író Bánffy Miklós úgy jellemezte, hogy gyenge, gyáva és beteges ember volt Károlyi. Hogyha feszült helyzetbe került, sírva fakadt. Hasonlóképpen, mint Kun Béla. Ők voltak a magyar történelem kisiklatói. Vagyis ők is azok közé tartoztak, akik készakarva ártottak a magyarságnak, Magyarországnak. És ez nem bocsátható meg.

A derék katona

Hašek 87 éve, 1923. január 3-án, hirtelen meghalt. Temetésén kevesen jelentek meg, hiszen már kétszer azelőtt saját halálhírét keltette, és barátai azt gondolták, akkor is viccelődik. Nem viccelt. Egész rendesen meghalt. A haláláról saját maga által keltett beugrató hír visszaütött rá. Nem lehet már tudni, hogy gondolt-e erre, de én azt hiszem, egy józan pillanatában ezt is figyelembe vette. Hogy halálában aztán jót nevethessen a csodálkozókon...

Újra az Avatárról

A filmet sikerült megnézni, csalódást nem okozott. Márcsak többféle szempontból sem. Technikailag tényleg nagy újítás, és úgy tűnik, egy másik filmes korszak kezdődik. De erről mesélnek a hozzáértők.
A filmnek többrétű üzenete van. Ez az erőssége. A banális klisék ellenére - amelyek szerencsére olyan nagy számban nem fordultak elő - Cameron jól teljesített. Egy újabb jó pontot beírhat magának.
Milyen üzenetek vannak elrejtve a filmben? A film készítője/készítői először is talán azt üzenik a világnak, hogy mi, amerikaiak, nagy demokraták, minden külsőség ellenére egy kemény, militarista szuperhatalom vagyunk. Ha üzletről van szó, akkor nem rettenünk vissza semmitől (mást persze folyamatosan kritizálunk). Cameron már az Aliens-ben is kiemelte a cégek és a hadsereg összefonódását
A navyk megtámadása, kiűzése és lemészárlási kísérlete egy az egyben az indiánok kiirtására utal vissza. A főszereplő, Sully, egy alkalommal megjegyzi mintegy maga elé: "Mit tudunk mi adni nekik? Sört?"
A filmben élőlények természetes és misztikus egysége, együtt-lélegzése áll szemben egy olyan csúcstechnikával, amely arra törekszik, hogy durva érdekek szolgálatában mindent elpusztítson, ami az útjába kerül. A navyk ideiglenesen győzedelmeskednek a korszerű technikán és a durva zsoldosokon, de a fenyegetés megmarad. A fenyegetés mindig marad, hogy az ember tönkretesz mindent, ami szép a teremtett világban.

Avatar

Londonban már bemutatták James Cameron új filmjét, az Avatart. 160 perces filmről van szó, és az eddigi kritikák hozsannát zengtek. A trailer-t tudtam idáig megnézni, még nem találtam sehol a filmet - idáig nagyon őrizték, ne kerülhessen fel sehova a neten.

Annyit lehet tudni, hogy a film a sci-fi és a fantasy keveréke. A film technikája is hibrid: hagyományos film és 3D-s számítógépes modellezés keveredik benne. Ez azt is jelenti, hogy moziban a legérdemesebb megtekinteni, hiszen a 3D-s felvételek ott érvényesülnek a legjobban.

James Cameron már eddig is nézhető sci-fi-ket rendezett - elég, ha csak az Aliens-re gondolunk Sigourney Weaver-rel. Remélem, nem fog túl nagy csalódást okozni, habár az előzetesen megismert sztori egy kicsit bugyutának tűnik. Na, de addig ne ítélkezzünk.

Két amerikai film

Az első a Szurrogátumok, Bruce Willis-szel a főszerepben. A film ötlete végül is nem rossz. Amikor először találkoztam a címével, mindjárt a Baudrillard-féle szimulákrumra asszociáltam. Mondjuk, a szimulákrum inkább látszatnak, csalódásnak fogható fel, a szurrogátum pedig helyettesnek, pótléknak, pótszernek. A filmben a jövőről van szó, amikor szurrogátum-robotok helyettesítik az embereket mindenütt. Az emberek csak otthonról távirányítják ezeket a tökéletes szurrogátum-testeket, amelyek a mindennapi élet gyötrelmeit átveszik ugyan az emberek helyett, de az érzéseket, érzelmeket, amiket cselekedeteikkel okoznak, azt a "gazda" érzi. A gazda élvez, ők csak bábként cselekszenek. Persze, a cselekedeteket is a gazdi irányítja. Tovább nincs amiért mesélni - ezt megteszik mások - a filmből sok mindent ki lehetett volna hozni, nagyon jó ötlet, de a megvalósítás, a lefolyás a szokásos silány Hollywoody-módon történt meg. Sablontörténet lett ebből is, sablon-megoldásokkal.
A másik film a 2012-Doomsday, vagyis Az Ítélet Napja-2012 (2012-ben lesz világvége a maya-naptár szerint). A produkció pedig csapnivaló, kb. Z-kategóriás film. (A szokásos, megunt sablonok dominálnak itt is, valami vallásos nyáladékkal leöntve). Nincs amiért több bitet vesztegetni rá.

T. S. Elliot

Ó éj ó éj. Mind eltűnnek az éjben,
Az üres csillagközi térben, az űrbeli űrben,
A kapitányok, kalmárok, bankárok, híres tollforgatók,
A nagylelkű műpártolók, az államférfiak, a fejedelmek,
Kiváló köztisztviselők, a bizottsági elnökök,
Iparbárók és kisvállalkozók, mind eltűnnek az éjben,
A sötétben a Nap, a Hold meg a Góthai Almanach
S a Tőzsdei Árfolyamlap és az Igazgatói Címtár,
S az érzékek kihűlnek és elvész a cselekvés indítéka.
S mindnyájan eltűnünk velük a néma temetésben,
A senki temetésében, mert nincs kit eltemetni.

Villon bocsánatot kér - Faludy

Ballada, melyben Villon mester embertársai bocsánatát kéri

A bitang úr, ki nyakig ül a borban

és szolgáit véresre vereti,

a hájas püspök, ki a kolostorban

a szűzapácát kergeti,

királyok és egyéb zsiványok,

s kopasz ruék, kik csorgó nyállal

röhögnek ronda képeken,

és kocsmahősök, kik az árok

mélyén böfögnek részegen,

stricik, sintérek, ágyrajárók,

kerítőnők és zugbankárok:

bocsássanak meg mind nekem.

Zsidók, kik pénzüket kamatra adják,

hogy a szegényen bőrt se hagyjanak,

és kurvák, akik mellüket mutatják,

hogy a polgárok kedvet kapjanak,

proletárok, akik kijátszva

döglenek meg a híd alatt

és lázadók, akik a nyárfa

ágán a szabadságra várva

fityegnek sárga zsinegen,

királyleányok, grófok, bárók,

klozettesnők és lócsiszárok:

bocsássanak meg mind nekem.

Csak az átokozott polgármester nem!

Annak még egyszer a képére mászok,

mert zsarukkal pőre seggemen

forgáccsá verte a szeges korbácsot,

elvette pénzemet és ráadásul

ebédre megrohadt kölest adott.

Kóterben várom most a holnapot,

hátam feltört az ágy deszkáján

s nyolcvan font ólom lóg a térdemen,

csak így történt, hogy a pofáján

nem ül még ott a névjegyem,

és ezt bocsássa meg nekem.

A tiszt urak, kik hősi pózzal

csörtetik rozsdás kardjukat,

s a kölykök, kik bársonyzacskóban

hordják körül a farkukat,

a dáma drága bundájában,

ki megfestette ősz haját,

s a délelőtti napsugárban

büszkén riszálja vén farát:

ti, akik dáridóra vártok,

míg mi vánszorgunk éhesen:

hogy eleget nem köptem rátok,

bocsássátok meg énnekem.

Büdös zsaruk, kik minket űznek

a föld felett s a föld alatt,

és hadvezérek, kik vérünkkel

foltozzák meg a várfalat,

bírák, kik az urat kímélik,

de a rongyosat elítélik,

mert a törvény is csak csalás:

vérrel fogunk fizetni nékik,

ha jön a nagy leszámolás.

Hogy ezt a harcot meg nem érem

s mint hadnagy, nem vezethetem,

azt ők mindannyian, remélem,

könnyen bocsájtják meg nekem.

Ajánlás

Verjétek nehéz vasbunkókkal

rántottává a képünket;

ruhátokról a nyári zápor

lemossa majd a vérünket.

Egyébként Francois Villon a nevem,

ezt senki ne bocsássa meg nekem.