Szüntelen

Szüntelen bennünk él a múlt. Kísért. Itt van, jelenidőben. Mikor nosztalgia, mikor a "milyen is lett volna, ha..". A legrosszabb, amikor feltolul újra minden, előtérbe kerülnek a régi dolgok. És rájövünk, hogy milyen bárgyún viselkedtünk. Hogy nem tettük meg azt, amit nyugodtan megtehettünk volna.
Kínkeserves. Egyes történéseket, élményeket nem lehet soha elfelejteni. Nem lehet úgy tenni, mintha meg sem történtek volna. Esetleg csak a memória letörlésével. Agylebeny operációval.

Szindbád elutazik

Igen, mondta, újra tengerre szállok, fészket rakott bennem a vágyakozás. Olyan ködös a messzeség és olyan vonzó mégis. Holnap indulok, már nincs tovább, minden porcikám ég, sürget. Csodát nem várok, már nincsenek csodák, de hajt az utazás vágya, a kéklő-ködlő távol. Mindig közeledik és távolodik egyben, és ez szép. Szebb, mint a kényelmes élet, a kipárnázott szobák. Nem tud már semmi ittfogni, menni kell, menni egyre távolodva aranyszínű habokon. Simogat a nap visszfénye, szellő lebegteti a vitorlákat, sirályok csapkodnak szárnyaikkal. Indulnom kell.

Gázában gáz van

De gáz van az egész világon. Hanem. Van egy mesterségesen létrehozott állam, Izrael, az államterrorizmus mintája. Ezt az államot folyamatosan segítik, pénzelik, hogy ocsmány terveit a térségben megvalósítsa, hogy emberek százait, ezreit tudja legyilkolni.
Szerencsére a világ kezdett öntudatára ébredni. És öntudatára kell, hogy ébredjen, ha nem akar olyanná válni, mint a németek, akiket a zsidó propaganda zombivá változtatott. Akik egy szót sem mernek szólni a zsidó véleményterror ellen. Akik teljesen tökhülye barbivá váltak a folyamatos bűnösség-sulykolás miatt.