Rajtam maradt télikabát...

Rajtammaradt télikabát,
forró lettél, nagy, lomha takaró.
Kigombollak télikabát,
vitorlázzunk szélben mint a hajó.
Nyomj a földhöz télikabát,
el ne szálljak, érzem a hajlamot.
Mit szólsz hozzá télikabát?
Megértük az új tavaszot.

A fák mind túlöltöztek,
lányok mind levetkőztek,
autók meg összetörik maguk.
A szél meg fúj az őrült,
télen mi énbelém gyűlt,
a szél most szétfújja, árasztja szanaszét.
Lányok meg szét az utcán,
járnak mint Isten ujján,
záródik fényesen a marok.
A szél csak fúj az őrült,
és aki túl elszédült,
a szél most szétfújja a városban szanaszét.
Én talpig télikabátban,
nagy, nehéz boldogságban,
a lányok meg túlvetkőzték maguk.

Rajtammaradt télikabát,
még nem tudtam reggel, hogy ilyen ez.
Kigombollak télikabát,
szélben csapdoss, nagy lomhán ijedezz.
Túlvetkőztek télikabát,
túlvetkőztek, érzik hajlamot.
Na mit szólsz hozzá télikabát,
megértük az új tavaszot.

A szél meg rá az őrült,
könnyű az új cipőjük,
vékony a rájuk tapadt ruha.
Ringnak az Isten ujján,
szóról szóra megtanulnám,
sorra a lábuk a combjuk, a fenekük.
Ez évben harisnyájuk,
feketén feszül rájuk,
és átlátszik, átlátszik, átlátszik az egész.
A bőrön vékony pántok,
húzódnak ostor-átok,
és minden átlátszik, átlátszik remekül.
A szél meg fúj az őrült,
és jár a túlvetkőzült,
üdvözült, levetkőzött,
a széltől jól legyőzött, kivetkőzött tömeg.

Rajtammaradt télikabát,
mit is mondjak, élünk, és fúj a szél.
Kigombollak télikabát,
nem gyilkolt meg hát minket ez a tél.
Nem gyilkolt meg télikabát,
pedig akart, és mégse sikerült.
Mit szólsz hozzá télikabát?
Gyilkos tél volt, lám mégse sikerült.
Mit szólsz hozzá télikabát?
Még ennek a télnek se sikerült.

Mit mondjak, élünk és fúj a szél...

Valamikor a '80-as évek végén kedveltem meg a Cseh Tamás-dalokat. Nem volt ahogy nem megszeretni, hiszen azoknak az életdaraboknak, amiket megénekelt, egy része az enyém is volt.
Megkapott nagyon, hogy apró kis dolgokról tudott énekelni. A tavaszról, a lányok vékony ruhájáról (Rajtam maradt télikabát..). Habár... nem is kis dolgok ezek. De énekelt a vágyról, a hányódásról, a kilátástalanságról. Közel hozta Dosztojevszkijt, Shakespeare-t.
Rokonszenves volt személye, arca, hanghordozása. A mosolya, a rejtélyes és kicsit huncut.
Nyugodjál békében, Cseh Tamás!

Zenehallgatás

A neten találtam ezt a Mazsola-képet. Róla kaptam a nevem. Borbély Kati magyartanárnő nevezett el így, szűkebb körben most is én vagyok Mazsola, Mazsi, Mazsu, Mazsó.

Szívesen hallgatom mindig a Pink Floyd-ot, nevezzenek bár elavultnak - ez a zene ragyogó! Shine On You Crazy Diamond. A rockzene csúcsa. Valóban. Szinte vérévé válik az embernek. (Ezek mind a lenyűgözöttség szavai, de vállalom).
A piszok csempekályhát nem sikerült még megjavítani, de legalább tudjuk, hogy mi a baja. Amit eddig is láthattunk volna, ha vesszük a fáradtságot, és benézünk a kályha mögé. Na de hát az ember nem lát mindent. Csak néz, csak néz, és annyival marad...
Felszereltem egy webkamerát a tegnapelőtt, hogy lássuk egymást a bátyámékkal és másokkal. Jó dolgok ezek, csak néha nincs türelmem hozzájuk, annyira időrablók. (Időrabló - Omega). Nem tudom, az Omegán kívül ezt a szót használta-e még valaki más/ok. Hapax legomenon.
Remember when you were young, you shine like the sun... Yeee, I remember the time... Time has gone. But not for me.
Hideg van most a szobában, egy rend tűz égett le a mai nap. Ki kell bontani a kéményt is. Kínos. De meg kell csinálni. Mindig a hülyeségek akasztják el az embert.