Nouvelle Droit

„Jobboldalinak nevezem azt a felfogást, amely a világ változatosságát és az ebből szükségképpen következő egyenlőtlenségeket jónak tekinti, az egyenlősítő ideológia kétezer éves diskurzusa által prédikált és megvalósított egyformásítást pedig rossznak” (Alain de Benoist).
A francia Új Jobboldal frontembere csak azt mondta el, amit nálunk Hamvas Béla többször is. Az egyenlőség csak a számok elvont világában létezik. A szerves élet, de a szellem is megcsúfol mindenfajta egyenlőségesdit. Mert semmi és senki nem egyenlő. Mert akkor számok lennénk csak, tulajdonságok és megkülönböztető vonások nélkül.

Babits szava

"Kenyérért küzdeni bizonnyal nagy és vitális dolog a testi és praktikus életben: de ki ezt a küzdelmet avatja az emberi kultúra tengelyévé – mint a szocialista írástudó –, az máris azonosítja az emberi kultúrát az állatival" - írta Babits Az írástudók árulása című esszéjében. Sajnos, Babitsnak igaza lett a további történéseket tekintve.
Megfigyelhető, hogy mind a marxista történetírás, mind a marxista gazdaságtan mindent a javakért való küzdelemre vezet vissza. Szűklátókörűen magyarázzák most is szocialista politikusok és (neo)marxista gazdasági hazudozók, hogy az ember hasa áll mindenek fölött. Nem a család, nem a nemzet, nem az önfeláldozás, a hűség és az altruizmus, hanem a HAS. Hogyha megvalósul az egyenlőség, és mindenki degeszre tömheti a hasát, minden megoldódik. Eljön a földi paradicsom ideje. Mondjuk, Hamvassal gondolkodva, ez nem is állati kultúra, hanem annál rosszabb: ember-alatti...