1956

Szomorú, őszi ünnep. A magyar ünnepek majdnem mind szomorúak, de nem lehangolóak. Lehangoló az, amit a mindenkori baloldal tett, és tesz. Már évek óta ki akarják sajátítani maguknak '56-ot is. Azt sugallják és sulykolják, hogy baloldali jellegű forradalom volt. Hogy a nép meg akarta őrizni a szocializmus vívmányait. (Milyen vívmányokat is?)
1956-ban véleményt nyilvánítottak a munkások és a parasztok, akikre állandóan hivatkozott a bolsevik hatalom. Azt mondták ki, hogy elég volt a kommunista csőcselék hatalmaskodásából.
Az akkori értelmiség színe-java akkor még az igazság mellé állt. Akkor még élt a tudat bennük, hogy az értelmiségi mindig a korszak lelkiismerete és kritikusa kell, hogy legyen. Hogy nem szabad aljas, nyomorító hatalmakat szolgálni. Azóta megváltozott a helyzet. Az értelmiség döntő részéből kényelmes talpnyaló lett. Álkérdéseken kérődző droidokká váltak. A népet pedig lakossággá, tömeggé nyomorították. Gondolkodni lusta fogyasztókká.
De úgy tűnik, hogy mozdul már valami a világban. Nem csak Kelet- és Közép-Európában. Mindenütt bomlik már az establishment, és a széleskörű parasztvakítás ellenére egyre többen vannak, akik gondolkodni akarnak. Akik nem hiszik el a kanonizált hülyeségeket.
Van remény, mindig van remény. 1956-ban is volt.

Oh, a Nyugat!

A kommunista rezsim idején ragyogó szemekkel beszéltünk a Nyugatról. Amerikáról. Hogy ott igen. Hogy azok igen. Meg szabadság. Mert az ott van. És mennyire szeretnek minket. Segítenének is, de hát azok a fránya szovjetek... Az emberek többsége áhítattal bámult-bálványozott még egy Colgate-fogkrémes dobozt is. Az is a nagy Nyugatot jelképezte. Valami olyasmiben hittünk, hogy "odakinn" jólét, korlátlan szabadság, emberszeretet uralkodik. És hittük rendíthetetlenül, hogy nagyon-nagyon szeretnek minket - ismétlem.
Aztán jött a Nagy Rendszerváltás, amikor minden rabszolganép... ugyebár. És hamarosan jött az első nagy pofon. Rövid idő alatt az egyszerű állampolgár előtt a Szeretett Nyugat lezárta a határokat. Csak vízummal lehetett utazni, azt pedig nagyon nehezen adták meg, miután megaláztatásoknak tették ki a kérelmezőket. (Érdekes, hogy a cigányokat lazán engedték a nagykövetségek szigorú hivatalnokai kiutazni a megfelelő országba - akkor telt meg velük egész Nyugat-Európa. Úgy tűnik, őket már akkor sem szabadott megalázni). A rossz emlékű megaláztatások után sokakban felvetődött a kérdés, vajon tényleg olyan úriemberek ezek a nyugati polgárok? Aztán a kérdések sokasodtak. A történet ismerős. A történetek ismerősek.A Nyugat csak szigorú szabályokat szab, amit elvár, hogy betartsanak (mások), a Nyugat nagyon kétszínű, feledékeny, bornírt, embertelen és... aljas. Ezt egyre többen és egyre dühösebben vették tudomásul. A düh, véleményem szerint onnan származott, hogy az emberek feltették maguknak azt a kérdést: "Hogy lehettem olyan hülye, hogy hittem azt, máshol másképp megy, mások másabbak mint mi?"
Sok minden történt azóta. Beláttuk, a Nyugat sem sokban különbözik a nagy Szovjetuniótól. Csak finomabb módszerekkel küldi pokolra azokat, akiket nem szeret. Csak finomabb módszerekkel rabolja ki a nála gyengébbeket. Mert a Nyugat civilizáltabb. Úgymond.
Azóta az is kiderült, hogy Thatcher asszony, a Vaslady, Gorbacsovot arra ösztönözte, ne engedje a német újraegyesítést. És tartsa továbbra is hatalmában Kelet-Európát. Felvetődik a kérdés: mennyivel volt jobb, mennyivel jobb Margaret Thatcher, Mitterand, George Bush és az egész nyugati politikus bagázs, mint J. V. Sztálin vagy Adolf Hitler? Azt hiszem a válasz könnyű már erre. Ugyanazon kutya kölykei.

MMM

Vagyis a Meleg Méltóság Menete. A 'meleg' elnevezés tudjuk jól, mit takar. Politikai korrekt terminus technicus, hogy ne kelljen az egyesek/sokak szerint pejoratív, buzi/ratyi közneveket használni. Igaz, hogy valamikor nem is régen a 'meleg' melléknévi vagy akár főnévi értelemben is pozitív tartalommal bírt. Ezt a pozitív jelentéstartalmat használták ki a homoszexuálisok, hogy mostanság már az ember azt sem meri mondani, "jó a meleg télen-nyáron", mert rögtön félreértik. A méltóságról. Azt gondolnánk, valami magasztoshoz társulhat ez a magyar szó. Magas állásúakat szólítottak Méltóságos Uramnak vagy Méltóságos Asszonynak. Vagy gondolhatunk arra is, hogy az embernek akkor van méltósága, ha méltó is rá. Mire méltó egy homokos? Méltó, hogy emberszámba vegyék. Méltó arra, joga van arra, hogy sajátos módon élhesse az életét. Az pedig, hogy nem méltóztatik tudomásul venni, mekkora visszatetszést és undort kelt(het) jóérzésű embertársaiban, nagyon sajnálatos dolog. Sőt, igencsak durva visszaélés mások jogaival, jóhiszeműségével. Nincs szó arról, hogy a melegeket hibáztatnánk azért, mert ilyennek születtek/ilyenné váltak. A baj az, hogy olyasmit visznek utcára, ami nem odavaló. Többen és sokszor elmondták és leírták már, hogy a heteroszexuálisok sem menetelnek obszcén módon szexuális irányultságukat reklámozva. Az európai típusú kultúrákban legfeljebb farsang/karnevál idején engedtek meg maguknak nyilvános szabadosságot az emberek. De annak más volt a funkciója. A másik baj az a gay culture-rel, hogy a hétköznapok minden részébe be akar nyomulni. Mintha hatalmi helyet követelne magának. Mintha a társadalmat akarná átalakítani saját képére és hasonlatosságára. Apró kisebbségként erőszakosan nyomulnak, hogy már így fogalmazzunk. Nemrég, 90-100 éve a bolsevikok tették ezt. És tudjuk, hogy mi lett az eredménye. Vagy nem is baj, ami történt?

Aszkézis

Ma van Oszlopos Szent Simon napja. Szíriai szent volt, aki életének utolsó huszonkét évét egy 20 méter magas oszlop tetején töltötte.
Nincs amit kezdnem a szentekkel. Különösen azokkal nem tudok semmit kezdeni, akik valamilyen értelmetlen önsanyargatás révén kerültek be az egyháztörténetbe és a megfelelő felekezeti naptárba. Az önsanyargatótól véleményem szerint Isten is viszolyog. Ő nem akar(t) a földi világból siralomvölgyet csinálni.

Szimpatikus szent Assziszi Ferenc. Életével, derűjével, lelki békéjével és az emberi hívságokkal való leszámolásával ő is egy nagy Arlequin volt. Nem akart sem Isten, sem a Császár trónusába beleülni. Nem akarta még saját családja vagyonát sem. Minden szélsősége mellett rokonszenves marad, mert megéli az egyszerűséget és nem folyásolja be semmilyen hatalomvágy. Megvilágosodott. Erre csak az arlequinek képesek. A földön csak ők nyerik el a megvilágosodást.

Mit mondjak, élünk és fúj a szél...

Valamikor a '80-as évek végén kedveltem meg a Cseh Tamás-dalokat. Nem volt ahogy nem megszeretni, hiszen azoknak az életdaraboknak, amiket megénekelt, egy része az enyém is volt.
Megkapott nagyon, hogy apró kis dolgokról tudott énekelni. A tavaszról, a lányok vékony ruhájáról (Rajtam maradt télikabát..). Habár... nem is kis dolgok ezek. De énekelt a vágyról, a hányódásról, a kilátástalanságról. Közel hozta Dosztojevszkijt, Shakespeare-t.
Rokonszenves volt személye, arca, hanghordozása. A mosolya, a rejtélyes és kicsit huncut.
Nyugodjál békében, Cseh Tamás!

Dylan Thomas

Szerelem és halál összefonódása. Dylan Thomas. Feszegette mindkettő határait.

tombol a hold, viaskodom, de nem a gőgösöké,
amit éjszaka csapzott lapokra írok,
sem pedig a halottaké, kiket
madárraj és zsolozsma rejt el;

csak a szeretőké, kik hunyt szemekkel
minden korok bánatát ölelik
akiknek fizetségre nem telik
nem is látnak
övék művészetem.


ki elveszti eszét, majd észre tér;
ki tengerbe vész, ismét partot ér;
szeretők halnak, él a szerelem;
és nem vesz rajtuk erőt a halál.

Melyik?

Na, melyik volt a gyilkosabb? Európában a vörös csillag viselése megengedett a strasbourgi bíróság döntése szerint, a horogkereszt egyértelműen totalitárius jelkép. Lássuk csak: a horogkereszt 4 éve alatt polgári lakos - minden nációból - , a "nácik" miatt meghalt pár millió. A vörös csillag uralma 110 millió polgár halálát okozta és még most is emberek ezreinek életét oltják ki a kommunista országokban. Győzött a propaganda. Győzött a hitványság.
A többértelműségről: nevetséges, hogy azt hozzák fel a vörös csillag védelmére, munkásszimbólum, osztályharcos szimbólum stb. Ilyen módon a svasztika is napszimbólum, termékenységszimbólum vagy egyebek. Tisztán látszik, hogy egy velejéig rohadt maffia irányítja az EU-t is. A demokrácia? Rég tudjuk. A demokrácia és a vélemény nyilvánítás szabadsága csak humbug.

Proletárünnep...

... vagy amit akartok. Mit jelent a május 1? Legtöbben kirándulásra, miccsevésre, sörözésre gondolnak. Na meg általában május elsején szoktak nyitni a strandok. Egyáltalán nincs munkás-szolidaritás fílingje a "dolgozó nép" körében. Kérdezzék csak meg az embereket, honnan ered, mit jelent ez az ünnep.
Chicago-i majális. Rég elfeledett harcok. Nem tiszta még most sem, hogy ki, mit, miért tett.
Közben hülyeségeket beszélnek proletariátusról, munkáról, összefogásról, tisztességes bérekről. Főleg a munkásbarátok. Akik munkást ritkán láttak. És nem is akarnak látni.

Mindenesetre ünnepeljünk. Hogy mondták a cinikusok? Minden ünnep jó alkalom az ivásra.

Tyll Eulenspiegel

Kitűnő ez a rajz a csínytevőről. Egyik kezében a bagoly, másik kezében a tükör. Az örök tricksteri attribútumok. A trickster az a bölcs, aki tükröt tart az embertársai elé. Csínytevéseivel gúnyt űz az elpohosodott, ellaposodott egzisztenciából. Mindig kívülálló, jó rálátása nyílik mindenre.

Gondolatrendőrség

Az úgynevezett szabad világot a gondolatok és vélemények ellen indított terror fenyegeti. Miközben demokráciáról és szabadságról papolnak, meg akarják tiltani, hogy történelmi eseményekről, egyes körökben elfogadott dogmákról ellentétes véleményt lehessen hangoztatni.
Miközben szabadon lehet Istent tagadni, tilos kételkedni a holokauszt-dogmában. Tilos ellene érveket felhozni, tilos kutatni, elemezni, akár a legapróbb ellenvéleményt hangoztatni. A holokauszt-dogma olyanná kezdett válni, mint a legdühöngőbb sztálini terror. Nem csoda, mert rokonságuk vitathatatlan.
Felhívás helyett itt az szerepelhet, hogy ne engedjük meg senkinek, semmiféle "nyomorító hatalomnak", hogy bármilyen módon is korlátozzon személyes szabadságunk kinyilvánításában - amihez hozzátartozik a szólás, a vélemény-nyilvánítás szabadsága. És emlékezzünk arra: ez utóbbi azt jelenti, hogy szabadon lehessen hangoztatni bármilyen véleményt, legyen az bármennyire meglepő, meghökkentő, iszonyatos vagy idegesítő.