Aszkézis

Ma van Oszlopos Szent Simon napja. Szíriai szent volt, aki életének utolsó huszonkét évét egy 20 méter magas oszlop tetején töltötte.
Nincs amit kezdnem a szentekkel. Különösen azokkal nem tudok semmit kezdeni, akik valamilyen értelmetlen önsanyargatás révén kerültek be az egyháztörténetbe és a megfelelő felekezeti naptárba. Az önsanyargatótól véleményem szerint Isten is viszolyog. Ő nem akar(t) a földi világból siralomvölgyet csinálni.

Szimpatikus szent Assziszi Ferenc. Életével, derűjével, lelki békéjével és az emberi hívságokkal való leszámolásával ő is egy nagy Arlequin volt. Nem akart sem Isten, sem a Császár trónusába beleülni. Nem akarta még saját családja vagyonát sem. Minden szélsősége mellett rokonszenves marad, mert megéli az egyszerűséget és nem folyásolja be semmilyen hatalomvágy. Megvilágosodott. Erre csak az arlequinek képesek. A földön csak ők nyerik el a megvilágosodást.

Harmónia

- Igazából harmónia nem is létezik, mert nem létezhet az emberek kapcsolatában - mondta V. a barátjának, miközben szeget vert a falba.
- Gondold meg. Két ember bármennyire is megegyezzen, vagy megfeleljen egymásnak, úgyis egy idő elteltével valamilyen konfliktusba keveredik. Mert apróbb és nagyobb dolgok vannak, amik a másik által nem fogadhatók el. Amiket a másik gyanakodva szemlél. Amiket a másik halálosan un, csak nem vágja lépten-nyomon a szemedbe.
- De akkor miért élnek viszonylag sokan olyan csendben, békében, látszólag rendezetten? Erre felelj nekem!
- Mert úgy rendezik be az életüket, hogy lehetőséget biztosítsanak egy-egy nagyobb csatának. Úgy képzeld el, hogy az élet egyfajta harci játék. Ha nem tudjuk a meccseket lejátszani, idegesek leszünk. A visszafojtott idegesség pedig... jól tudod... A békés párok jó játékosok. Ők is tépik, szaggatják egymást, de a csaták nem fajulnak háborúvá. Ha tudsz csatázni, nem kell a háború. Még egy jó nagy veszekedés is jobb, mint a csendes gyűlölködés. Mert a gyűlölet felemészt. Csatára pedig szükség van. Meg kell vívni.