Értelmiség???

Hogy hogy lehet az, ha egy magát valamire tartó értelmiségi közéleti baromságokat fúj? Miért ne lehetne? Még ha azt Heller Ágnes mondja (http://www.168ora.hu/itthon/heller-agnes-mdf-szdsz-valasztasok-fidesz-jobbik-orban-50236.html), akkor is lehet. Esetleg nem is értelmiségi, csak valami kvázi-fejlődmény, aki ennyire idióta a köz előtt? Ennek a kérdésnek is helyet kell engednünk.

A derék katona

Hašek 87 éve, 1923. január 3-án, hirtelen meghalt. Temetésén kevesen jelentek meg, hiszen már kétszer azelőtt saját halálhírét keltette, és barátai azt gondolták, akkor is viccelődik. Nem viccelt. Egész rendesen meghalt. A haláláról saját maga által keltett beugrató hír visszaütött rá. Nem lehet már tudni, hogy gondolt-e erre, de én azt hiszem, egy józan pillanatában ezt is figyelembe vette. Hogy halálában aztán jót nevethessen a csodálkozókon...

P. G. Wodehouse

Kedvenc humoros íróim egyike. Mit számít az, hogy az általa művelt humort könnyűnek tartják! Mit számít az, hogy berlini hónapjai alatt rádióadást készített a németek részére! Az írás a fontos. És Psmith, meg Jeeves. Az, hogy az ember felszabadultan tud nevetni. Mit nevetni, röhögni! Szívből jövő röhögést tud okozni Wodehouse. Amire a jelenlegi "nevettetők" közül csak kevesen képesek.

Családtagjai, barátai, csak Plum-nak, Szilvának nevezték. Nem csak írásaiban volt humoros: minden napját élvezte.
Figurái excentrikusak, inkább brit arisztokraták és sziporkázó inasok, de rokonszenvesek. Regényeiből hitelesebb képet nyerhetünk arról, hogy milyen volt a valamikori brit arisztokrácia, mint száraz, fontoskodó történelmi leírásokból. Wodehouse visszaadta annak a letűnt világnak is az atmoszféráját.