Törvények, szabályok

Minél korruptabb az állam, annál több a törvény - mondta Tacitus. Hozzátehetném, ahol nem bíznak az emberek egymásban (vagy egyre kevésbé bíznak meg), törvények és szabályozások sokasága nyomorítja meg mindenkinek az életét. És egyre több az ügyvéd, mert az ütközések száma megnő a társadalomban. Nem a népsűrűség miatt. Amiatt, hogy senki sem veszi a fáradtságot, hogy komolyan is gondolja azt, amit kimond. És így van ez a bezzegországokban is (Németország, skandináv államok, Amerika stb.). Csak annyi, hogy mindenre rátelepszik ott a PR, az arculatkozmetikázás, és a gyanútlan polgár azt gondolja "hú, de jogszerűen viselkednek velem". Pedig szó sincs róla. Mihelyt egy apró műtét nem sikerül, máris az orvost hibáztatják, és mindenütt meghurcolják. Ez mind a bizalmatlanság, és az örökös enerváltság eredménye. Egyesek azt mondják, kifinomodott az élet, érzékenyebbek vagyunk stb. Ez egyáltalán nem igaz, mert mindenütt látható az agressziós szint emelkedése, a viselkedés eldurvulása, a türelmetlenség. A keep smiling álarca alatt is ott van, hogy "uhh, de pofán vágnálak, nem tetszel nekem".
Mindezt a mocskot törvényekkel próbálják szabályozni. De egyre nehezebben megy. Mi szükségeltetik tehát? A rendszert alapjaitól le kell rombolni. És valami mást hozni létre a helyébe. Ami élhető.

Két amerikai film

Az első a Szurrogátumok, Bruce Willis-szel a főszerepben. A film ötlete végül is nem rossz. Amikor először találkoztam a címével, mindjárt a Baudrillard-féle szimulákrumra asszociáltam. Mondjuk, a szimulákrum inkább látszatnak, csalódásnak fogható fel, a szurrogátum pedig helyettesnek, pótléknak, pótszernek. A filmben a jövőről van szó, amikor szurrogátum-robotok helyettesítik az embereket mindenütt. Az emberek csak otthonról távirányítják ezeket a tökéletes szurrogátum-testeket, amelyek a mindennapi élet gyötrelmeit átveszik ugyan az emberek helyett, de az érzéseket, érzelmeket, amiket cselekedeteikkel okoznak, azt a "gazda" érzi. A gazda élvez, ők csak bábként cselekszenek. Persze, a cselekedeteket is a gazdi irányítja. Tovább nincs amiért mesélni - ezt megteszik mások - a filmből sok mindent ki lehetett volna hozni, nagyon jó ötlet, de a megvalósítás, a lefolyás a szokásos silány Hollywoody-módon történt meg. Sablontörténet lett ebből is, sablon-megoldásokkal.
A másik film a 2012-Doomsday, vagyis Az Ítélet Napja-2012 (2012-ben lesz világvége a maya-naptár szerint). A produkció pedig csapnivaló, kb. Z-kategóriás film. (A szokásos, megunt sablonok dominálnak itt is, valami vallásos nyáladékkal leöntve). Nincs amiért több bitet vesztegetni rá.

Magyarországnak királyság kell

Érdekes cikkre bukkantam a mai nol.hu-n: Köztársaság - a bukott államforma címmel. Szerzője arra mutat rá - és teljesen igazat lehet neki adni -, hogy Magyarországon a köztársaság (népköztársaság vagy "sima" köztársaság) nem volt az eltelt királytalan időszakaszban működőképes. Ahogy máshol is állandó működési zavarokban szenvednek az ilyen fából vaskarika rendszerek.
A köztársasági elnöknek majdnem semmi hatalma nincs, és ebből kifolyólag nem is tisztelik. Hogy tisztelné az elnököt a tömeg, amikor szocialista politikus gyalázatosnak nevezi? És nap mint nap durva, elvtelen támadásoknak van kitéve, különösen a volt elvtársak részéről? Az autoritás hiánya még egy iskolában is végzetes, nem hogy egy egész társadalomban.
Azt hiszem, Magyarország bizonyos fokig predesztinálva van arra, hogy királyság legyen. Erős királlyal, akit a nemzet többsége elfogad és tisztel - még az se baj, ha rajong érte. Pánczél Hegedűs János azt írja, már jó hetven éve nincs Magyarországnak felelősségteljes politikai elitje. Ennek oka van: a hagyományos, tisztességes politikai elitet lefejezték. Amióta a királyság megszűnt, csak politikai ripacsok, lézengő ritterek hatalmaskodnak ebben a jobb sorsra érdemes országban.
Valódi elitre van szükség, valódi hatalomra, a szó pozitívabb értelmében. Olyan uralkodóra, aki megtestesíti és képviseli a nemzetet. Ripacsok és pojácák hogyan tudnák megtenni ugyanezt?

Te csak álmodj, Németország

A német (és emellett az osztrák) lapok folyamatosan arról cikkeznek, hogy Magyarország fasizálódik. Szégyen ez a németek, vagyis károgó vészmadaraik - Gregor Mayer, Michael Frank és mások - részéről.
Az egész dolog nagyon mondvacsináltnak néz ki. És az is: csak a vak nem látja, hogy a "mértékadó" német lapok folyamatosan ferdítenek, hazudoznak, elkennek és teljesen felülírják a valóságot. A híres teutonok semmivé-sémivé aljasodtak. Nem elég, hogy 64 éve szégyenteljesen parancsra vezekelnek, most másokat is maguk mellé akarnak rántani a trágyába. Mert nyájemberek ők, ragyogóan sikerült az átnevelés. Az élet minden területén a béka segge alá kerültek. Hiába a szociális ellátás, a (most már egyre nehézkesebben működő) piacgazdaság: azokon a területeken, ami valamit jelent az emberi életben vagy egy valamikor nemzetnek nevezett képződmény életében valamit jelentett, abból mostanára csak morzsák maradtak. Romokban művészet, irodalom, csak semmitmondó utánérzések uralják a "piacot", csak öntetszelgő szövegek vagy vad meaculpázások a holokauszt miatt. Ébredni pedig? Rég nem mernek, de nincs is már aki felemelje a fejét.

Jobbikország?

A Demos-intézet egyik nagyokosa, Böcskei Balázs, a szokásos álszociológusi nagyképű stílusban osztja ki a pártokat, különösen a Jobbikat és az LMP-t. Már a cikk felütésében is csal: a Jobbikot összeköti a "faluvégi lövöldözésekkel", amiket nem biztos, hogy cigánygyűlölők követtek el. (Lehet, hogy pontosan uzsorázó cigányok voltak a tettesek, vagy egyéb, cigányok közötti leszámolásról van szó).
A cikk első bekezdésében újra torzít. Azt mondja, nincs értelme közszolgálatiságról beszélni, amióta a Jobbik "hekkeli" a nyilvánosságot. Feltehető a kérdés, hogy milyen nyilvánosság, milyen közszolgálatiság létezett? A szocialisták és liberálisok hazudozó, tömegbutító, rasszistázó-antiszemitázó, irdatlanul belterjes, posztbolsevik, filoszemita és procionista médiája talán a közszolgálatiságot jelentette?
Azt írja ez a zagyváló, hogy Magyarország nem kér a liberalizmusból, nyitottságból. A mire való nyitottságból? A bezártság irányába vezető nyitottságból? Abból nem akar természetesen senki kérni, aminek az a célja, hogy kritikátlan zsidóbarátság valósuljon meg, a saját maguk feladása.
Aztán egy újabb torzítás következik. A magyarok szegény-, cigány- és kozmopolitaellenesek. Ez egyáltalán nem igaz. Nem tud szegényellenes lenni az, aki napi filléres gondokkal küzd. Nem tud cigányellenes lenni az, akinek közvetlen közelségében élnek a cigányok, és naponta látja, tapasztalja, hogy nem mind bűnözők, hanem sok a jóravaló közöttük. És nem kozmopolitaellenes a magyar, nem is volt soha az - ugyebár befogadó nemzet lettünk volna? Szemben az angolszász és egyéb nemzetekkel, életvilágokkal, akik arra törekedtek, hogy eltöröljenek minden útjukba akadó "más" embert. Most pedig kioktatnak és maszatolnak.
Az LMP-t nem ismerem annyira, hogy valamit tudnék róla mondani. Annyi látszik, hogy eléggé naiv fiatalok képződménye ez a pártocska, akik valóban, eddig az iskolapadban ültek vagy valamiféle üvegbura alatt, és a nagy ideálok tápjával etették őket.
A "magukfajták" azok, akik Magyarországot saját kísérleteikhez felhasználják, bedőlnek a nyugati és a zsidó hülyítésnek - ezt ki kell mondani tisztán! -, nem látják azt, hogy minden más állam, ha nem akarja önmagát felszámolni, először is önmagával törődik. A zsidók is! És főleg ők. Az álértelmiségi mítoszokat valahogy fel kell számolni. Nincs amiért magunkat Xenu-szerű mesterséges mítoszokkal táplálnunk. Ezt kell meggondolni, kedves elvtársak.

Éljen a performansz!

A Duna-parti bronzcsukákba disznólábakat helyezett el egy magát meg nem nevező művész, performer. Nem tudom, miért vannak felháborodva e nagyszerű és sokatmondó performansz miatt, a művészetnek ez egy nagyon mély és kifejező ága(zata). Ágaboga. Uraim, nehogy azt mondják, hogy ez elfajzott művészet! Ez szerény véleményem szerint a 21. századeleji művészetnek egyik csúcsalkotása volt! Tikkadt torokkal várjuk a következőt, mert nagyon katarktikus hatást gyakorolt minden művészetértőre és -szeretőre. Csak így tovább, előre a következő magaslatokig!

Katyvasz

Megvalósulni látszik Magyarországon a Katyvasz. A Katyvaszban senki nem tudja már, hogy kicsoda, de nem is érdekes. Fontos az eszmei haladás. Ami azt mondja ki pár száz éve, hogy reakciós büdös marha, aki nem hűsíti arcát az új idők szelében. Az eszmei haladás azt mondja manapság, hogy mindennél fontosabb a másság elfogadása. Kezdve a buziságtól a pedofíliáig és ki tudja még mi jön. Ha azt mondom, hogy ez nem így van, hogy ezt nem tudom elfogadni, akkor szélsőséges vagyok. Olyan a demokrácia, hogy egyeseknek mindig süt a nap, másoknak éjszaka van.

Értelmi(ségi) nyomorékok

"A baloldali gondolkodás jórészt olyan emberek játszadozása a tűzzel,
akik még azt sem tudják, hogy a tűz forró"
(G. Orwell: A cethal gyomrában)

Már soha nem fogunk megszabadulni azoktól a hányadékoktól, akik baloldali vagy elkötelezett értelmiségieknek nevezik magukat. Szívesebben lennék náci, minthogy az ilyen gyomorforgató söpredék közé tartozzam. Olyan trogloditákról - és leszármazottaikról - van szó, akik egykor a Szovjetuniót dicsőítették, most pedig a demokrácia nevű rémbohózathoz asszisztálnak. A baloldali értelmiségben nem a szellem dolgozik, hanem a szellentés. Azt hiszem, ez jelentős különbség. Olyanok ezek az emberek, mint a legrosszabb, legtehetségtelenebb ripacs. Akinek nézőseregre van szüksége, hogy hízelegjen a hiúságának.
A legbosszantóbb, hogy a baloldali hányadékok mindenkit lefasisztáznak. Most is. Mint amikor Sztálin elvtársat dicsőítették. Ezek a szarok úszkálnak legfelül. Már majd' száz éve. Ők akarják megmondani, mi a helyes gondolkodás, melyik a helyes út.
Nemrég a gengszterállam megalakulásának 60-ik évfordulóján szaladtak segget nyalni széles nyelvcsapásokkal. Mindig találnak gazdát, aki kegyesen megengedi, hogy sorban kéz- és seggcsókra járuljanak. Valóban hasznos idióták, ahogy egykor szülőatyjuk, Lenin becézte őket.

No country for old men

Vajon irányítja valami/valaki az életünket, vagy csak hánykolódunk a hullámokon? Erre (nem) ad választ a Nem véneknek való vidék. A film kitűnő. Kegyetlen és mély.
Legelőször is találkozunk egy pszichopata gyilkossal. Talán maga a sátán. Amikor megfojtja a seriffsegédet a bilincsekkel, szinte elélvez. Úgy gyilkol, mintha virágot szedne. És mintha valami rábízott feladatot teljesítene. Belzebúb megbizatását.
Van egy kisember a fimben. Majdnem nincstelen, kis amerikai senki. Élete nagy lehetősége adódik, amikor rátalál a pénzre. De a lelkiismerete bajba keveri. Éjszaka felkel a felesége mellől, és visszamegy, hogy a haldokló drogdílernek vizet vigyen. Ezzel írja alá saját halálos ítéletét. Ő nem igazi játékos abban a durva világban. Hamar ki is csinálják.
A seriff úgy érzi, hogy nem kell beavatkoznia a játékba. Sőt, a végén ki is száll az egész őrületből. Elmegy nyugdíjba. Annak ellenére, hogy vérbeli nyomozó, akit a családi hagyomány folyamatossága is köt valamilyen módon. De egy ilyen kegyetlen világban ő sem bírja. Nem öregeknek való ez a vidék.

Gondolatrendőrség

Az úgynevezett szabad világot a gondolatok és vélemények ellen indított terror fenyegeti. Miközben demokráciáról és szabadságról papolnak, meg akarják tiltani, hogy történelmi eseményekről, egyes körökben elfogadott dogmákról ellentétes véleményt lehessen hangoztatni.
Miközben szabadon lehet Istent tagadni, tilos kételkedni a holokauszt-dogmában. Tilos ellene érveket felhozni, tilos kutatni, elemezni, akár a legapróbb ellenvéleményt hangoztatni. A holokauszt-dogma olyanná kezdett válni, mint a legdühöngőbb sztálini terror. Nem csoda, mert rokonságuk vitathatatlan.
Felhívás helyett itt az szerepelhet, hogy ne engedjük meg senkinek, semmiféle "nyomorító hatalomnak", hogy bármilyen módon is korlátozzon személyes szabadságunk kinyilvánításában - amihez hozzátartozik a szólás, a vélemény-nyilvánítás szabadsága. És emlékezzünk arra: ez utóbbi azt jelenti, hogy szabadon lehessen hangoztatni bármilyen véleményt, legyen az bármennyire meglepő, meghökkentő, iszonyatos vagy idegesítő.

Nagy Októberi Blabla

Jellemző, amit Krausz Tamás összehordott a mai Népszavában a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Igen, Krauszra és bandájára nagyon jellemző. Mert mi folyik már egy ideje? Szerecsenmosdatás. Múltkoriban felmagasztalták azokat az ÁVO-sokat, akikkel '56-ban a népharag végzett. Most K.T. felmagasztalja a NOSZF-et. Ragyogó. De hát mindenki mond, amit akar. Például mondhatjuk azt is, hogy a nemzeti szocialisták Németországban ugyancsak a nép vágyait, álmait fejezték ki. És ők legalább demokratikusan kerültek hatalomra.

Geronimo

Hát, hogy mik vannak! - kiáltana fel Micimackó, alias Kovács János. Mennydörgő Ló apacs törzsfőnök visszaköveteli a Yale egyetemtől Geronimo fejét. A szóbeszéd szerint ugyanis itt őrzik az egykori lázadó apacs főnök koponyáját, amit a Yale egy titkos baráti társasága tulajdonított el. Szegény Geronimo, foroghat a sírjában, ha egyáltalán van az is neki.
Az amerikai kormány kötelezve van, hogy kérésre az indiánoknak szolgáltassa vissza a múzeumokban és egyéb helyeken fellelhető indián csontvázakat és rituális eszközöket, tolldíszeket, skalpokat .













"Ez az én földem, az én otthonom, apáim földje, amelyre most szeretnék visszatérni. Ott akarom tölteni utolsó napjaimat, és azt szeretném, hogy az ottani hegyek között temessenek el. Ha ez lehetséges lenne, akkor békében halnék meg, azzal az érzéssel, hogy népem a szülőföldjén gyarapodhat, létszáma nem csökkenne úgy, mint most, és a nevünk sem halna ki."
Geronimo

Tűnődések

Úgy tűnik, hogy a kulturális életet nem szűnnek meg hiénák és sakálok uralni. Nap mint nap jelenik meg egy nagy blőd, emészthetetlen szöveg, amiben azt próbálják megmagyarázni skizoid-kvázitudományos nyelven, hogy mi a valódi irodalom, színház, zene, képzőművészet. Eddig színvonalas folyóiratok dőlnek be a nagyképű, semmitmondó hadovának, mismásolásnak. Zöldség a javából - megélhetési tudományoskodás, meddő nyekegés. Heideggert, szegényt már kibelezték, Nietzsche régen ebek martaléka. A XX. század második fele a mind nagyobb elsekélyesedést hozta az összes területen. A Lagzi Lajcsik uralják a terepet a "magas kultúrában" is. Hejehujahaj.... Az "elkötelezett" baloldal hatalmaskodik most is. Megtért és megtéríthetetlen elvtársak és az ő pereputtyuk. Nem is lehet csodálkozni, hiszen Marx elvtárs most is trendi....

Saramago

Az öreg portugálnak megjelent még néhány regénye. Szívesen elolvasnám őket. Van valami az írásaiban, ami a mai szövegekben ritkán tűnik fel. A derű. Szereplői derűsek, élik az életüket, bármilyen kisszerűnek tűnjön is más számára ez.

A Jézus Krisztus evangéliuma nagy felháborodást keltett a Vatikánban. Látszik, hogy nem értettek meg semmit belőle az egyház főmuftijai. Az általuk íratott kritika nagyon primitív. Arra hívatkoznak, hogy az író "őskommunista". Nevetséges.