Választási hajcihő

Magyarországon már mindenik párt elindította a kampányt. Napról napra derűlnek ki a visszaélések, lenyúlások, lopások, fosztogatások, amiket az MSZP nevű kommunisták magyaroszági pártja hajtott végre nagy szakértelemmel és ős élvezettel. Az ősiség abból fakad, hogy már legalább 100 éve ezt teszik, mint amit most. Az istenadta nép pedig nem tanul, de nincs is ahogy. Az eccerű polgár, jobban mondva fogyasztó-termelő-szemetelő apolitikus. Nem ért semmit meg a politikából, de nem is akar. Mégis kezébe adták, hogy válasszon. Mivel van választási joga, van akit a sehonnai pártoknak befolyásolniuk. A tömegdemokrácia a csürhe demokráciája. De a csürhéhez tartoznak a vezető politikusok, bankárok, üzletemberek és más egyebek is. Hát... így megy ez...

Paul Hollander

A legtöbb amerikai számára a kommunizmus absztrakció maradt, korábban sem volt sok ismeretük róla és ma is keveset hallani például a szovjet birodalom felbomlásáról – írta a magyar származású Paul Hollander a The Washington Post hétfői számában. Az amerikaiak az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején módfelett aggódtak a kommunizmus miatt, gyűlölködve vagy rokonszenvvel viszonyultak hozzá, de keveset tudtak róla. Nem oszlatja el ezt a tudatlanságot az, hogy az amerikai sajtó röpke figyelmet szentel az 1980-as évek végi és 1990-es évek eleji fontos történéseknek – írta az 1932-ben Budapesten született Paul Hollander (Hollander Pál), a Massachusettsi Egyetem nyugalmazott szociológia professzora.

Az amerikai közvéleménynek csak egy kis része tudja, milyen sok atrocitás, gyilkosság és jogsértés történt a kommunista államokban, különösen a holokausztról és a nácizmusról szóló ismeretekhez képest – állapította meg Gyilkos idealizmus című cikkében a szerző, aki 24 évesen, 1956 novemberében szökött el a kommunista Magyarországról. Az Egyesült Államokban nagyságrendekkel több dokumentumfilm, játékfilm és televíziós program szól a náci Németországról és/vagy a holokausztról, mint a kommunista társadalmakról, pedig – mint cikkében állította Hollander – az előbbiek „jóval kevesebb halálos áldozattal jártak”. Csak néhány egyetemen lehet hallgatni kurzust az egykori és a megmaradt kommunista államokról.
A nyugalmazott professzor úgy látja, hogy a Nyugat eltérő erkölcsi választ ad a nácizmusra és a kommunizmusra. Ennek szerinte az az egyik oka, hogy a Nyugat szemében a kommunizmus visszaélései olyan nemes törekvések melléktermékei, amelyeket nehezen lehetett volna megvalósítani kemény eszközök nélkül. A náci bűntetteket ezzel szemben a magasztos igazolás nélküli, féktelen gonosszal azonosítják a cikk szerint. Hollander szerint sok nyugati értelmiségi a szovjet kommunizmus összeomlása után is meg van győződve arról, hogy a kapitalizmus minden gonosz eredője. Sok gondolkodó rokonszenvez az olyan politikai rendszerekkel, amelyek elutasítják a haszonelvet és humánusabb, egyenlőbb, önzetlen emberekből álló társadalom építését hirdetik. A kommunista rendszerek azon törekvésének bukása, hogy jobbá tegyék az emberi természetet, nem jelenti azt, hogy minden hasonló kísérlet kudarcra van ítélve, de a javulások szerények lesznek, és valószínűleg nem erőszakkal fogják elérni azokat.
A szovjet kommunizmus megerősítette, hogy magasztos eszmék nevében tevékenykedő emberek tiszta lelkiismerettel nagy szenvedéseket képesek okozni – írta a The Washington Postban megjelent cikkében a nyugalmazott professzor.

(MTI)