Jevgenyij Zamjatyin regénye, a Mi már klasszikussá érett mű. Különleges benne az, hogy 1920-ban tisztán látta, mi vár a világra a kommunizmusban. És mi vár a világra ebben a poszt-posztmodern moslékban. Olyan érzés kapja el az embert, mintha a múlt héten írta volna meg a regényt.
Mert mindenki szám, ugyebár. De olyan szám, amiről/akiről mindent tud a Jótevő, a Boldogító Hatalom. Amely szerint az emberek akkor boldogok, ha semmilyen szabadsággal nem rendelkeznek. És ne rendelkezzenek az alattvalók, ezek a nyomorult számok képzelettel sem. Mert a képzelet is szabaddá teheti az embert. Elutazik Fantáziába, és legalább ideig-óráig jobban érzi magát, kikapcsolja a Boldog Valóságot. Persze, veszélyes gondolatai is akadnak ilyenkor. Baj, ha gondolkodni kezd. Ezért kell az agyban a képzelet központját extirpálni. Akkor már tökéletes lesz a tömeg boldogsága. Mint a kocáé a pocsolyában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése