Az öreg Clint Eastwood talán utolsó filmje, hattyúdala. Örülök, hogy megnéztem, kitűnő film. Bármit is mondjanak rá.
Mindenki úgy ismerte az öreget (amíg fiatal volt, hehe), mint az örök westernhőst, az outsidert, sőt outlaw-t. Hitelesek voltak az általa játszott (anti)hősök. Mert nem John Wayne-szerű cowboyokat alakított. A senki fiát játszta mindig. Az elátkozottat. A magányos farkast.
Aztán jött Dirty Harry, a keménykezű rendőr. Ez sem volt, rossz. A zsaru, aki makacs és öntörvényű, de a törvényt ő teljesíti be.
Voltak ezeknél magasabb színvonalú filmjei is. Aztán tavaly a Changeling. Egyszerűen megalkotott, de magvas és élvezhető. Most pedig a Gran Torino.
Öreg amerikait játszik ebben, a neve Kowalsky. Nem véletlenül. Rögtön lengyel származású bevándorlók utódjára gondolhat mindenki. De az öreg Kowalsky konzervatív amerikai, aki megjárta a koreai háború véres és füstös poklát. Öreg házában él, előtte mindig felvonva a csillagos-sávos. Esténként kiül a tornácra a hintaszékébe és sörözik. Azt mondaná az ember, csupa amerikai közhely. Száz filmbe is látni ilyent. De itt pont az a szerepük e képeknek, hogy önmagukra mutassanak. Bemutatják az amerikai férfit és környezetét. Aki a "régi amerikai értékekben", az amerikai álomban hisz rendületlenül. Miközben undorral figyeli, hogy a szomszéd házba "apró kis sárga szarok" költöznek be. "Zipzárfejűek".
A film az öreg gyors lelki fejlődését követi végig. Családjával - fiaival nem békül ki. De megbarátkozik a messziről odavetődött hmongokkal. Vagyis nemcsak megbarátkozik. A fiúnak atyai barátjává válik, a lányt megmenti, eljár a népes hmong család összejöveteleire. És végül... feláldozza értük az életét. Egy ember, aki gyűlölt és gyűlölködött. Jóváteszi vélt és valós bűneit. Elégedetten hal meg. Ecce homo...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése