2009. október 24., szombat

Drasius Kedys

A pedofília az EU-ban nemsokára szabad utat nyerhet, és megérhetjük még, hogy támogatni fogják, mint a buzulást. Addig is egy, a média által mélyen elhallgatott litvániai eset:

A 37 éves litván Drasius Kedys, egy kisebb Kaunas-i szőrmekereskedő cég tulajdonosa rájött, hogy 4 éves, volt barátnőjével élő kislányát férfiak molesztálják, anyja tudtával, sőt kényszerítésével. Andrius, Jonas és Aidas havonta többször is találkozik Deimantele-val, a kislánnyal, többnyire a nagynénje lakásában.

Az apa megkérte a kislányát, hogy egy babán mutassa be, hogy mi történt, és az egészet videóra vette, később feltöltötte a Youtube-ra. Majd több száz fényképet tett a gyerek elé, és arra kérte, hogy válassza ki belőlük a pedofil állatok képeit - és a kis Deimantele többször is kivette a pakliból az említett férfiakat. Kiderült, hogy két férfit Andrius Üsas-nak, Jonas Furmanavicius-nak hívnak. Üsas a Kaunas-i Eurotechnika cég igazgatója és a szociáldemokrata párt helyi aktivistája, Furmanavicius egy hivatalban levő városi bíró, míg Aidas kiléte ismeretlen maradt. Az "anya" esetenként 1000 eurót kapott a nőtlen, egyedül élő Furmanaviciustól, és a bűncselekményekben Violeta Naruseviciené, Laima nővére, a gyerek nagynénje is részt vett.

Kedys bejelentette az ügyet a gyerekvédelmi hatóságnál, feljelentette a három férfit a rendőrségen és az ügy a bíróságra került. A bírósági eljárás több mint egy éven át húzódott. Algimantas Valantinas, a litván főügyész még azt is visszautasította, hogy kollégáját, Furmanavicius bírót akár egyszer is meghallgassák vagy Kedys ügyvédei kikérdezzék az ügyben. Az eljárások végén a vádlottakat bizonyítékok hiányában felmentették és Drasius Kedyst, az apát ellenperbe vonták, aminek végén 290 ezer eurós (77 millió ft) büntetést szabtak ki rá és a szülői jogait megvonták tőle. Kadys az első fokú, még nem jogerős ítélet kihirdetésének másnapján ismeretlen helyre távozott.

2009. október 5-én a 47 éves Furmanavicius munkába menet dugóba került, és mikor kiszállt a Mercedeséből, hogy megnézze, hogy mi történt, egy férfi odalépett hozzá, háromszor tökön, majd fejen lőtte. Két óra múlva a házából távozó nagynénit, Violeta Narusevicienét lőtte fültövön egy ismeretlen, aki a gyilkos fegyvert a holttest mellé dobta. Később megállapították, hogy a 9 mm-es Berettát Drasius Kedys nevére regisztrálták. Egy hét múlva a Litván Szociáldemokrata Párt Vilnius-i székházában - amelyben az országos gyerekvédelmi szolgálat központja is található - bomba robbant.

Jelenleg az édesanya és Andrius Üsas 24 órás rendőrségi védelem alatt áll. Kedys azóta sem került elő, feltehetően Oroszországban bújkál. Azonban internetes oldalt nyitott magának, amelyre 90 százalékban özönlenek a jókivánságok. A Facebook-on rövid időn belül 21000 ember gratulált a litván terminátornak, a bombarobbantás után 24 óra alatt 16000 gratulációt kapott és ma már több százezer ember a világ minden tájáról fejezte ki a támogatását. (forrás: http://www.kalkulus.hu, http://www.adevarul.ro/articole/razbunare-in-numele-fiicei.html)

A pedofíliát az EU-ban a következő politikailag korrekt elnevezéssel próbálják elfogadtatni: generációk közötti bensőséges kapcsolat. Egy kérdés: Roman Polanski a szemébe merne-e nézni egy Drasius Kedys-nek?

Hollandia és Belgium közismerten egyre lejjebb szállítja nagykorúság határát (jelenleg 12 éves kor). Ezért nem volt meglepő, hogy Bo Svensson — A Svéd Legfelsőbb Bíróság elnöke és a szexkereskedelem egyik nyilvánvaló védelmezője — ötleteit úgy tűnik a belga bírói rendszerből meríti. Egy interjúban beszélt erről, amikor a legfelsőbb bíróságbeli társát, Leif Thorssont vette védelmébe, aki Stockholmban egy fiatal fiúnak szexuális szolgáltatásért fizetett. (forrás: http://emaso.com/hu-hungarian/hu-3-right/hu-3-1-presentation.htm)

Drasius Kedys gyilkolt. Cselekedete jogosságát azonban normális ember nem kérdőjelezheti meg.

A talp- és tányérnyalásról

A nyaloncok mindig büszkék voltak arra, hogy ők hűségesen nyalnak, és ennek ellenében "jobban " élnek, mint az átlag, mint azok, akik nem tudnak és nem akarnak hízelegni.
Diogenész lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt Arisztipposz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak.
Arisztipposz megjegyezte:
- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.
Mire Diogenész:
- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak nyalnod.
Az elkurvult értelmiség pontosan olyan, mint Arisztipposz. Feladta már régen, hogy az örök eszmék szerint próbáljon élni. Különböző hatalmasságok szolgálatában nyalonckodik, kicsinyes dolgok, partikularitások érdekében hadakozik, szájal, és mindennek a teteje az, hogy még büszke is a mindennapi betevő aljasságokra. Ott tartunk, hogy a magukat elitnek tartó értelmiségiek átvették a lézengő ritter vagy Yago szerepét.

2009. október 23., péntek

1956

Szomorú, őszi ünnep. A magyar ünnepek majdnem mind szomorúak, de nem lehangolóak. Lehangoló az, amit a mindenkori baloldal tett, és tesz. Már évek óta ki akarják sajátítani maguknak '56-ot is. Azt sugallják és sulykolják, hogy baloldali jellegű forradalom volt. Hogy a nép meg akarta őrizni a szocializmus vívmányait. (Milyen vívmányokat is?)
1956-ban véleményt nyilvánítottak a munkások és a parasztok, akikre állandóan hivatkozott a bolsevik hatalom. Azt mondták ki, hogy elég volt a kommunista csőcselék hatalmaskodásából.
Az akkori értelmiség színe-java akkor még az igazság mellé állt. Akkor még élt a tudat bennük, hogy az értelmiségi mindig a korszak lelkiismerete és kritikusa kell, hogy legyen. Hogy nem szabad aljas, nyomorító hatalmakat szolgálni. Azóta megváltozott a helyzet. Az értelmiség döntő részéből kényelmes talpnyaló lett. Álkérdéseken kérődző droidokká váltak. A népet pedig lakossággá, tömeggé nyomorították. Gondolkodni lusta fogyasztókká.
De úgy tűnik, hogy mozdul már valami a világban. Nem csak Kelet- és Közép-Európában. Mindenütt bomlik már az establishment, és a széleskörű parasztvakítás ellenére egyre többen vannak, akik gondolkodni akarnak. Akik nem hiszik el a kanonizált hülyeségeket.
Van remény, mindig van remény. 1956-ban is volt.

2009. október 15., csütörtök

P. G. Wodehouse

Kedvenc humoros íróim egyike. Mit számít az, hogy az általa művelt humort könnyűnek tartják! Mit számít az, hogy berlini hónapjai alatt rádióadást készített a németek részére! Az írás a fontos. És Psmith, meg Jeeves. Az, hogy az ember felszabadultan tud nevetni. Mit nevetni, röhögni! Szívből jövő röhögést tud okozni Wodehouse. Amire a jelenlegi "nevettetők" közül csak kevesen képesek.

Családtagjai, barátai, csak Plum-nak, Szilvának nevezték. Nem csak írásaiban volt humoros: minden napját élvezte.
Figurái excentrikusak, inkább brit arisztokraták és sziporkázó inasok, de rokonszenvesek. Regényeiből hitelesebb képet nyerhetünk arról, hogy milyen volt a valamikori brit arisztokrácia, mint száraz, fontoskodó történelmi leírásokból. Wodehouse visszaadta annak a letűnt világnak is az atmoszféráját.


Gyuri bá

Soros György, mint filantróp és a nyílt társadalom támogatója - ezt próbálja elhitetni a baller oldal. Jobboldalon pedig a háttérhatalom fő...