2009. október 23., péntek

1956

Szomorú, őszi ünnep. A magyar ünnepek majdnem mind szomorúak, de nem lehangolóak. Lehangoló az, amit a mindenkori baloldal tett, és tesz. Már évek óta ki akarják sajátítani maguknak '56-ot is. Azt sugallják és sulykolják, hogy baloldali jellegű forradalom volt. Hogy a nép meg akarta őrizni a szocializmus vívmányait. (Milyen vívmányokat is?)
1956-ban véleményt nyilvánítottak a munkások és a parasztok, akikre állandóan hivatkozott a bolsevik hatalom. Azt mondták ki, hogy elég volt a kommunista csőcselék hatalmaskodásából.
Az akkori értelmiség színe-java akkor még az igazság mellé állt. Akkor még élt a tudat bennük, hogy az értelmiségi mindig a korszak lelkiismerete és kritikusa kell, hogy legyen. Hogy nem szabad aljas, nyomorító hatalmakat szolgálni. Azóta megváltozott a helyzet. Az értelmiség döntő részéből kényelmes talpnyaló lett. Álkérdéseken kérődző droidokká váltak. A népet pedig lakossággá, tömeggé nyomorították. Gondolkodni lusta fogyasztókká.
De úgy tűnik, hogy mozdul már valami a világban. Nem csak Kelet- és Közép-Európában. Mindenütt bomlik már az establishment, és a széleskörű parasztvakítás ellenére egyre többen vannak, akik gondolkodni akarnak. Akik nem hiszik el a kanonizált hülyeségeket.
Van remény, mindig van remény. 1956-ban is volt.

Nincsenek megjegyzések:

Gyuri bá

Soros György, mint filantróp és a nyílt társadalom támogatója - ezt próbálja elhitetni a baller oldal. Jobboldalon pedig a háttérhatalom fő...