Sütögetünk

Sütögetünk, a Nap is (az áldott), de mi is (münk es, mondja Mózsi bá'), hiába, van vagy lenne sütnivaló, csak éppen kenőanyag köllene hozzá (kenyőcs, á la Hamvas), s akkor népünk előre haladna, paradicsomi állapot ütné fel a fejét, napsütötte tájakon kóborolhatnánk.
Sajtófogadás: vagy 6 órát voltam ott (Fenyőben rendezték), de aztán irtózatosan kezdett a fogam fájni (az átkozott), el kellett jönnöm, azután meg egész éjjel lüktetett. Reggel olyan szemeim voltak, mint egy jávai mongúznak, és teljesen begyulladt a rohadék fog. Elsiettem így hát a patikába, hogy valami csodaszert kérjek rá, ajánlottak is tucatjával, hiába, sok az eladó bogyó. Ha ér valamit, jó, hanem úgy es jó... Huzatot kaptam, valószínűleg Nyerges-tetőn, amíg ott forgattunk és ténferegtünk a hóesésben, csákányorrú szélben. Na, mindegy. Felsütött drága Napunk, csörrög-csorog minden, leolvadt a hó a ház tetejéről.
Folyik a csavara a MOGYE körül is, felbaszták a román diákok seggét. Nehogy má' önnönmaguktól nekifogtak volna tüntizni a derék orvosis bumburnyákok. Úgy kell a hecc, mint a napi betevő. Az is, napi basztatás. Pedig a vásárhelyi orvosi magyarnak indult (legyen magyarorvos képzés, ugyebár), de ezen átsiklanak, par excellence a román professzorok, akikről úgy gondolnánk, mélyebb ismeretekkel rendelkeznek a MOGYE történetéről. Itt bújik elő a rosszindulat, román kivagyiság és sunyi pártérdek, de mire is lehetne számítani? Választási évben kell a mérges gőz a hodákiaknak, hogy netalán kapára-kaszára és capinára kapjanak, megnevelendő azokat a büdös magyarokat... Annyi sütnivalójuk sincs, mint egy Orpington fajtyúknak, visítani viszont tudnak.
Süssön hát a nap, párologtassa el a sok havat-jeget és a rosszindulatot. Dideregjen, akinek ahhoz van kedve.

Nafene

Olvasom, hogy Kertész Ákos politikai menedékjogot kért Kanadában, mert hazájában minden szinten támadják, még tettlegesen is. Erről sok mindent lehetne mondani. Most csak néhány mondatot írnék, ami hirtelen eszembe jut.
1. Kertész Ákos az amerikai népszarában megjelent förmedvénye óta valóban zabszem a tisztességes magyar emberek seggében. Aki bottal köszön, annak bunkóval válaszolnak. Tudhatta volna. Ennek ellenére meg vagyok győződve, hogy semmifajta inzultus nem érte őkelmét Magyarországon, éppen elég hasonló szenilis vén trotty szaladgál: pontosan vele foglalkoznának holmi szélsőségesek. (Amúgy meg sem ismernék, úgy néz ki, mint egy lepattant lumpenproli).
2. A Kanadába emigráló Mohácsi Viktória és a többi haszonleső, tolvaj cigány távozása után nem meglepő K. Á. tette. Majd jó kis csapatot fognak alkotni együtt (miután az ott dutyiban levő emigráns sorstársaikat kihozták), csicskáztatnak, színesfémet gyűjtenek   jó pénzért meséket mondanak, egyszóval jól ellesznek.
3. Kell ezzel törődni? Valamilyen szinten igen, de az ilyen sunyi sakálok miatt nem éri meg szomorkodni. Menjenek. Minél kevesebben vannak, annál boldogabb lesz mindenki. A kellemetlen az, hogy odakinn folytatják a megszokott áskálódást a magyarság ellen.

Naptári tavasz

Még nem az igazi, de a madaraknak már tavaszhangjuk van. Ma 5-6 fokig ment fel a hőmérséklet, napozni lehetett volna. Teljesen más érzés, napfényhiányom van.

A hó az udvaron. Általában hegynyi rakás jön létre minden télen, idén februárban másfél ember magasságú volt. Most már nagyon összeroskadt, összetöppedt. Csorog mindenhonnan a hólé, zakatol, csörög az eresz.