Sütögetünk

Sütögetünk, a Nap is (az áldott), de mi is (münk es, mondja Mózsi bá'), hiába, van vagy lenne sütnivaló, csak éppen kenőanyag köllene hozzá (kenyőcs, á la Hamvas), s akkor népünk előre haladna, paradicsomi állapot ütné fel a fejét, napsütötte tájakon kóborolhatnánk.
Sajtófogadás: vagy 6 órát voltam ott (Fenyőben rendezték), de aztán irtózatosan kezdett a fogam fájni (az átkozott), el kellett jönnöm, azután meg egész éjjel lüktetett. Reggel olyan szemeim voltak, mint egy jávai mongúznak, és teljesen begyulladt a rohadék fog. Elsiettem így hát a patikába, hogy valami csodaszert kérjek rá, ajánlottak is tucatjával, hiába, sok az eladó bogyó. Ha ér valamit, jó, hanem úgy es jó... Huzatot kaptam, valószínűleg Nyerges-tetőn, amíg ott forgattunk és ténferegtünk a hóesésben, csákányorrú szélben. Na, mindegy. Felsütött drága Napunk, csörrög-csorog minden, leolvadt a hó a ház tetejéről.
Folyik a csavara a MOGYE körül is, felbaszták a román diákok seggét. Nehogy má' önnönmaguktól nekifogtak volna tüntizni a derék orvosis bumburnyákok. Úgy kell a hecc, mint a napi betevő. Az is, napi basztatás. Pedig a vásárhelyi orvosi magyarnak indult (legyen magyarorvos képzés, ugyebár), de ezen átsiklanak, par excellence a román professzorok, akikről úgy gondolnánk, mélyebb ismeretekkel rendelkeznek a MOGYE történetéről. Itt bújik elő a rosszindulat, román kivagyiság és sunyi pártérdek, de mire is lehetne számítani? Választási évben kell a mérges gőz a hodákiaknak, hogy netalán kapára-kaszára és capinára kapjanak, megnevelendő azokat a büdös magyarokat... Annyi sütnivalójuk sincs, mint egy Orpington fajtyúknak, visítani viszont tudnak.
Süssön hát a nap, párologtassa el a sok havat-jeget és a rosszindulatot. Dideregjen, akinek ahhoz van kedve.