2009. november 4., szerda

Paul Hollander

A legtöbb amerikai számára a kommunizmus absztrakció maradt, korábban sem volt sok ismeretük róla és ma is keveset hallani például a szovjet birodalom felbomlásáról – írta a magyar származású Paul Hollander a The Washington Post hétfői számában. Az amerikaiak az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején módfelett aggódtak a kommunizmus miatt, gyűlölködve vagy rokonszenvvel viszonyultak hozzá, de keveset tudtak róla. Nem oszlatja el ezt a tudatlanságot az, hogy az amerikai sajtó röpke figyelmet szentel az 1980-as évek végi és 1990-es évek eleji fontos történéseknek – írta az 1932-ben Budapesten született Paul Hollander (Hollander Pál), a Massachusettsi Egyetem nyugalmazott szociológia professzora.

Az amerikai közvéleménynek csak egy kis része tudja, milyen sok atrocitás, gyilkosság és jogsértés történt a kommunista államokban, különösen a holokausztról és a nácizmusról szóló ismeretekhez képest – állapította meg Gyilkos idealizmus című cikkében a szerző, aki 24 évesen, 1956 novemberében szökött el a kommunista Magyarországról. Az Egyesült Államokban nagyságrendekkel több dokumentumfilm, játékfilm és televíziós program szól a náci Németországról és/vagy a holokausztról, mint a kommunista társadalmakról, pedig – mint cikkében állította Hollander – az előbbiek „jóval kevesebb halálos áldozattal jártak”. Csak néhány egyetemen lehet hallgatni kurzust az egykori és a megmaradt kommunista államokról.
A nyugalmazott professzor úgy látja, hogy a Nyugat eltérő erkölcsi választ ad a nácizmusra és a kommunizmusra. Ennek szerinte az az egyik oka, hogy a Nyugat szemében a kommunizmus visszaélései olyan nemes törekvések melléktermékei, amelyeket nehezen lehetett volna megvalósítani kemény eszközök nélkül. A náci bűntetteket ezzel szemben a magasztos igazolás nélküli, féktelen gonosszal azonosítják a cikk szerint. Hollander szerint sok nyugati értelmiségi a szovjet kommunizmus összeomlása után is meg van győződve arról, hogy a kapitalizmus minden gonosz eredője. Sok gondolkodó rokonszenvez az olyan politikai rendszerekkel, amelyek elutasítják a haszonelvet és humánusabb, egyenlőbb, önzetlen emberekből álló társadalom építését hirdetik. A kommunista rendszerek azon törekvésének bukása, hogy jobbá tegyék az emberi természetet, nem jelenti azt, hogy minden hasonló kísérlet kudarcra van ítélve, de a javulások szerények lesznek, és valószínűleg nem erőszakkal fogják elérni azokat.
A szovjet kommunizmus megerősítette, hogy magasztos eszmék nevében tevékenykedő emberek tiszta lelkiismerettel nagy szenvedéseket képesek okozni – írta a The Washington Postban megjelent cikkében a nyugalmazott professzor.

(MTI)

Nincsenek megjegyzések:

Gyuri bá

Soros György, mint filantróp és a nyílt társadalom támogatója - ezt próbálja elhitetni a baller oldal. Jobboldalon pedig a háttérhatalom fő...