Süthetnél, Napom

Süthetnél, Napom. Engedjen a fagy,
Kívánom, vágyom, vesd rám sugarad!
Kívánom, vágyom, szűnjön már a tél
Süss már fel, Napom. Rád vár, aki él.

Egész és Fél

- Sokakat a szenvedély és az üres vágyakozás űz a másikhoz - mondta V miközben a levest kanalazta. Ezért van az, hogy egymást őrölik majd egy egész életen át, miközben próbálnak mintaszerűen viselkedni a külvilág felé. Valódi vonzalom és szerelem elég ritkán adódik - egyfajta kegyelem. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy nem sodródnak szét néha ezek a kegyelemben részesülő párok. De ami közöttük köttetett, megszűnni nem tud.

- Mi is ilyenek vagyunk?

- Azt hiszem, kedvesem, minden erre vall. És elviselhetetlen lenne, ha szétsodródnánk, eltűnnénk egymás elől. Kín és szenvedés lenne minden egyes nap. Ha az Egészet elhasítják, a Felek nem tudnak valóságosan létezni.

A helyek és az idő

A hely, a tér és az idő nem semleges. Azt mondom: "Itt jártunk, itt voltunk vidámak, itt szerettünk". Ez bizonyítja, hogy nagyon is kötődik minden - bármilyen banális tereptárgy legyen - személyhez, érzelmekhez. Az idő is hasonlóan viselkedik. A múlt mindig beköszön a jelenbe. A tájat, a helyeket mostani, de múltbeli szemmel is nézem, egyszerre. És inkább emlékezünk "azokra a szép időkre", mint a nyomorúságos percekre.

Legszebb

Legszebb a hangod,

Ha mélyen, barnán zeng,

Legszebb az arcod, 

Ha szemed elmereng.

Nem tudom feledni

Félszeg mosolyod,

Nem tudom feladni

Küzdeni fogok.

Dylan Thomas

Szerelem és halál összefonódása. Dylan Thomas. Feszegette mindkettő határait.

tombol a hold, viaskodom, de nem a gőgösöké,
amit éjszaka csapzott lapokra írok,
sem pedig a halottaké, kiket
madárraj és zsolozsma rejt el;

csak a szeretőké, kik hunyt szemekkel
minden korok bánatát ölelik
akiknek fizetségre nem telik
nem is látnak
övék művészetem.


ki elveszti eszét, majd észre tér;
ki tengerbe vész, ismét partot ér;
szeretők halnak, él a szerelem;
és nem vesz rajtuk erőt a halál.

Nomen est omen

Megtalálták a francia diáklány, Ophélie holttestét a Dunában. Nevéhez híven a folyóban végezte, mint Hamlet kedvese, Ofélia. Morbid a dolog. Ha öngyilkos lett, vajon az irodalmi mintát követte?

Naconxipan

Naconxipan ugyanaz a hely, mint a Négyszögletű Kerek Erdő. Gulácsy Lajos találta ki - ide menekült -, és Weöres Sándor szőtt belőle versvilágot.
4
Hol lila fák közt lankadoz a lélek,
ott alszik a huszonnégy nagy madár
kővé vált párnán. Azt hinnéd, nem élnek,
de csőrükön az álmuk ki-be jár.
5
Öreg lámpással, nagyhasú kenyérrel
a kis hídon mindennap vártalak.
Azóta mennyit halványult az éjjel!
Kutamban már vadrózsák alszanak.

Naconxipan nem csak egy hely, hanem idő is. Téridő. Mint Vacskamatiék lakhelye. Maga az Aranykor. És Éden. Gulácsy éppúgy megfestette, mint Csontváry. Mert mindketten látták Naconxipant, mindketten ott éltek. Mindketten ott élnek. És ott van Weöres meg Lázár Ervin is.

Szemek

(A világ legnagyobb csodája a derű. Ennél csak az a nagyobb csoda, hogy a derű a melankóliából él).
Derű és szomorúság feltételezi egymást, mint fény és árnyék. Derűs szomorúság.

Csak akkor tudom a vizet megbecsülni, ha egyszer legalább halálosan szomjas voltam.
Az Arlequinnek egyszerre ragyog a szemében derű és szomorúság. A kettő egymásból táplálkozik.
Szerelmesek érzik azt, amit Arlequin. Derű váltakozik szomorúsággal bennük. Kín, de édes. Édes keserűség. A valóságos lét paradox.
Igazi érzelmeket nem lehet erővel támasztani. És az igazi érzelmektől szabadulni sem lehet. Jobb a felszíneseknek, nem szenvednek, csak bámulnak üresen. Mindig csak addig vágyakoznak valamire, amíg megkaparintják. Azután már egyéb kell. Továbbállnak, rohannak egyéb, egyebek után.

A szerelmes kiüresíti az életét, mint egy edényt, hogy a másikkal tudja megtölteni, betölteni. Ha a másik elvész, az edény üresen marad. Ez okozza a szenvedést.

Harmónia

- Igazából harmónia nem is létezik, mert nem létezhet az emberek kapcsolatában - mondta V. a barátjának, miközben szeget vert a falba.
- Gondold meg. Két ember bármennyire is megegyezzen, vagy megfeleljen egymásnak, úgyis egy idő elteltével valamilyen konfliktusba keveredik. Mert apróbb és nagyobb dolgok vannak, amik a másik által nem fogadhatók el. Amiket a másik gyanakodva szemlél. Amiket a másik halálosan un, csak nem vágja lépten-nyomon a szemedbe.
- De akkor miért élnek viszonylag sokan olyan csendben, békében, látszólag rendezetten? Erre felelj nekem!
- Mert úgy rendezik be az életüket, hogy lehetőséget biztosítsanak egy-egy nagyobb csatának. Úgy képzeld el, hogy az élet egyfajta harci játék. Ha nem tudjuk a meccseket lejátszani, idegesek leszünk. A visszafojtott idegesség pedig... jól tudod... A békés párok jó játékosok. Ők is tépik, szaggatják egymást, de a csaták nem fajulnak háborúvá. Ha tudsz csatázni, nem kell a háború. Még egy jó nagy veszekedés is jobb, mint a csendes gyűlölködés. Mert a gyűlölet felemészt. Csatára pedig szükség van. Meg kell vívni.

Megbocsátás

- Elhagylak - mondta V. - nem bírom tovább. Nyomasztó ez a lakás, ez az állandó együttlét. Érzem, nem kapok levegőt. Elmegyek, magamra kell találnom. Nem tudom, hogy egyáltalán sikerülni fog-e.
A nő leült a konyhaszékre és csendesen sírni kezdett. Az ajtózár kattanására emelte fel a fejét.
Másfél óra telt el. Az ajtózár nyelve kettőt csattant. Kinyílt az ajtó, és lehorgasztott fejjel V. óvakodott be. Az asszony a tűzhelynél szorgoskodott valamivel.
- Nem tudok mégsem elmenni. Nem bírlak itt hagyni, mert nem foglak tudni elfelejteni.
- Húst sütöttem, nyissál ki egy üveg bort. Vacsorázzunk.

Propaganda

A bunkó amerikai propaganda semmivel sem jobb, mint amilyen a bunkó szovjet propaganda volt. Leginkább a filmek tükrözik ezt az állítást. Mind a szovjet, mind az amerikai filmekben a katonaság valamilyen szempontból kiemelt helyen-helyzetben van. Könnyeztetően ostoba pátosszal adagolják, hogy egy bizonyos harci művelet az ellenség megsemmisítésére a haza üdvét, boldogulását, felvirágzását stb. szolgálja. A bunkó amerikai kommandós ugyanolyan baltával kifaragott vadbivaly, mint a szovjet partizán. És mindkét államban azok a filmes körök, akik ezeket az idióta propagandafilmeket megcsinálták, hasonló niemand egyedekből állottak.

Amerikaiak a könyvtárban

Egyre nagyobb a könyvtárak látogatottsága Ámerikában, mióta bedőlt a világgazdaság. Mondjuk, azt nem hiszem, hogy az olvasásszomj kergeti be az embereket a könyvtárakba. Ingyen lehet használni a netet - állást keresnek a legtöbben.
De hátha... az ördög ráviszi őket az olvasásra, hehe... izgalmas lenne... Amerika olvas - ilyen címek jelennének meg a bulvárlapokban. Mondjuk, a kripli bankvezéreket is arra ítélnék, hogy havi 50 darab könyvet olvassanak el. Nem mondom, izgalmas lenne.

Hullámok

Dühösen hánykolódtak a téli hullámok, a partra döngtek, mint Goethe versében, de az érzelem nem volt ugyanaz. Fagyos volt a levegő, fújt a szél. Imitt-amott a homok csomókban keményedett meg. A part kietlen volt. És nem lehetett sehol látni egy lelket sem. Hacsak Isten lelke nem lebegett a beláthatatlan tenger fölött. (De ez egy másik történet, csak ide asszociálódott).
A nyár csak az emlékekkel bukkant fel. Meleg emlékekkel.