Szerelem és halál összefonódása. Dylan Thomas. Feszegette mindkettő határait.
tombol a hold, viaskodom, de nem a gőgösöké,
amit éjszaka csapzott lapokra írok,
sem pedig a halottaké, kiket
madárraj és zsolozsma rejt el;
csak a szeretőké, kik hunyt szemekkel
minden korok bánatát ölelik
akiknek fizetségre nem telik
nem is látnak
övék művészetem.
ki elveszti eszét, majd észre tér;
ki tengerbe vész, ismét partot ér;
szeretők halnak, él a szerelem;
és nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése