Hullámok

Dühösen hánykolódtak a téli hullámok, a partra döngtek, mint Goethe versében, de az érzelem nem volt ugyanaz. Fagyos volt a levegő, fújt a szél. Imitt-amott a homok csomókban keményedett meg. A part kietlen volt. És nem lehetett sehol látni egy lelket sem. Hacsak Isten lelke nem lebegett a beláthatatlan tenger fölött. (De ez egy másik történet, csak ide asszociálódott).
A nyár csak az emlékekkel bukkant fel. Meleg emlékekkel.