Az első a Szurrogátumok, Bruce Willis-szel a főszerepben. A film ötlete végül is nem rossz. Amikor először találkoztam a címével, mindjárt a Baudrillard-féle szimulákrumra asszociáltam. Mondjuk, a szimulákrum inkább látszatnak, csalódásnak fogható fel, a szurrogátum pedig helyettesnek, pótléknak, pótszernek. A filmben a jövőről van szó, amikor szurrogátum-robotok helyettesítik az embereket mindenütt. Az emberek csak otthonról távirányítják ezeket a tökéletes szurrogátum-testeket, amelyek a mindennapi élet gyötrelmeit átveszik ugyan az emberek helyett, de az érzéseket, érzelmeket, amiket cselekedeteikkel okoznak, azt a "gazda" érzi. A gazda élvez, ők csak bábként cselekszenek. Persze, a cselekedeteket is a gazdi irányítja. Tovább nincs amiért mesélni - ezt megteszik mások - a filmből sok mindent ki lehetett volna hozni, nagyon jó ötlet, de a megvalósítás, a lefolyás a szokásos silány Hollywoody-módon történt meg. Sablontörténet lett ebből is, sablon-megoldásokkal.
A másik film a 2012-Doomsday, vagyis Az Ítélet Napja-2012 (2012-ben lesz világvége a maya-naptár szerint). A produkció pedig csapnivaló, kb. Z-kategóriás film. (A szokásos, megunt sablonok dominálnak itt is, valami vallásos nyáladékkal leöntve). Nincs amiért több bitet vesztegetni rá.
A másik film a 2012-Doomsday, vagyis Az Ítélet Napja-2012 (2012-ben lesz világvége a maya-naptár szerint). A produkció pedig csapnivaló, kb. Z-kategóriás film. (A szokásos, megunt sablonok dominálnak itt is, valami vallásos nyáladékkal leöntve). Nincs amiért több bitet vesztegetni rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése