A négy alapelem és a tulajdonjog

"- Hogyan! - kiáltott fel megint. - A vízért is pénzzel kell fizetni? Nézz a folyóra - mutatott az Amurra -, van abban elég víz. A földet, a vizet, a levegőt az isten ingyen adta. Hát hogy lehet ez..." (Részlet V. K. Arszenyev Derszu Uzala című regényéből)

Derszu Uzala felháborodása jogos. Nem érti meg, de nem is értheti meg, miért kell olyasmikért fizetni, amik közjónak számítanak ősidők óta, amik Istentől jönnek: föld, víz, levegő, tűz... A civilizált ember építi ki azt a rendszert, amiben mindenért fizetni kell. Egyre inkább fogynak azok a javak, amelyek szabadon felhasználhatók. Megfigyelhető, hogy minél inkább tulajdonjogot formálnak a Földön a javakra, annál inkább nő az ellenőrzés az élet minden területe fölött.
Bolíviában egyik évben a Bechtel amerikai társaság tulajdonjogot szerzett az ország vízkészlete fölött. Az indok, amiért a vizet a cég kezére játszották az volt, hogy jobban tud a Bechtel gazdálkodni a vízzel, berendezéseket épít, modernizál stb. Aztán mi történt? Mihelyt a tulajdonjogot megszerezték, rögtön drágítani kezdtek, és a szegény emberek egyre nehezebben jutottak hozzá még a mindennapi ivóvízhez is. Lázadás tört ki, és a Bechtelnek lehorgasztott orral kellett elkullognia. Nagyjából ennyi a történet, de annál többet jelent. Milyen dolog az, hogy a földi élet alapjait, alapelemeit is tulajdonukba veszik szervezetek, csoportok, akármik? Mi folyik itt? Micsoda pokoli játszma ez? És meddig tudnak elmenni, meddig lehet ezt elfogadni?
Derszu Uzala haragudott. Igaza volt.