Utolsó napok

2007 az utolsókat rúgja. Már ideje. Még mindig nem hallottam semmilyen petárda durrogtatást. Nem is hiányolom. Pedig régen még apró "bombákat" is gyártottunk, és alig vártuk, hogy el tudjuk sütni valahol őket.
Nagy a szilveszterezési láz. Mindent lefoglaltak már, az utolsó egérlyukat is. Az évi szobaár három- sőt négyszereséért adják ki a panziókat is. Adták ki, mert mind elkeltek. Sokan annyit költenek szilveszterkor, mint addig egész évben. Január pedig szegény hónap. Na, persze, nem mindenkinek.
Szép idő van, amikor kisüt a nap. Néha még meleget is lehet érezni a déli oldalakon. A sípályák fényben, ragyogásban úsznak. Visszaverik a napfényt, vakítják a szemet.

Hóhatár

Marosfőn voltunk sízni. Most már kezdtem visszanyerni a síző-tudásomat. Egyre biztosabban szlalomozok a pályán, igaz, hogy a nagyobb pályákra még nem merészkednék rá. De megy, egyre jobban.
Rengeteg a román Marosfőn. Az ember néha azt gondolja, hogy valahol Predeal-on vagy Sinaia-n sízik. A románok elég hangos társaság, sokszor idegesítő a zaj, amit csapnak maguk körül. Vérmérsékletük balkáni+latinos (habár az ilyen vérmérséklet-dolog ellen bizonyos jogvédők stb. rögtön tiltakoznának, de ők már unalmasak, nem kell rájuk figyelni). A hangoskodás már csak azért is bántja a fülemet, mert mindig úgy érzem, hogy ezzel is érzékeltetik: Erdélyben ők az urak. Persze semmilyen hangos, perlekedő-fajta beszédet nem szeretek. Csak a románokéhoz hozzájárulnak még az előbb említettek.
A sífelvonó gazdája nem sokat tud románul. Valaki meg is jegyzi, hogy az iskolában elsősorban nem Eminescu-t kellene tanítani, hanem mindennapi kommunikációt. Mert a román vendég kérdéseire hiába válaszol a sífelvonós egy Eminescu-strófával.
A román államvasútak egész jó vagonokat helyezett üzembe. Még a személyvonatokon is. Persze, a kalauzok éppúgy engedik a bliccelést (blattolást) mint régebb. Van, ami nem változik.
Napközben ragyogó, meleg napsütés volt, de délután 4 órát követően már lehűlt a levegő, és nyirkos hideg lopózott be a ruháink alá.

Boldog karácsonyt!

Karácsony estéje. Mindig gyermekkori karácsonyok jutnak az eszembe (ez a "de jó is volt akkor" érzés jön be ilyenkor), karácsonyok, amikről mindenki hasonlóképp nyilatkozik. Gyermekkori karácsonyok - hányszor elhangzik ez szerte a nagyvilágon. A karácsonynak gyermekként lehet a leginkább örülni.
Kaptunk egy szép karácsonyfát, gyorsan fel is díszítettem. A régi díszeket használom mindig, de új szaloncukrokat. Hahaha. Valamikor többéves szaloncukrokat is felhasználtunk. Meg voltak kövesedve, azok is díszekké váltak.
Szép a Ghymes Mendika című lemeze. Karácsonyi dalok, de valahogy mások, mint a megszokottak. Ma kétszer hallgattam meg, de nem untam. Sőt... most már kívánom újrahallgatni.
Havas karácsony. Fehér mindenütt a határ, és csikorgó fagy van. A tavalyi ellentéte. De szebb így.

Lassan véget ér...

Még csak 8 nap van hátra 2007-ből. Hideg napok elé nézhetünk, nagyon lehűlt az idő. És ha Csíkba beveszi magát a hideg, még a tavasz is csak irtózva jön errefelé. A kályhát megjavították, kitűnően lehet fűtőzni. Most tudok igazán örülni a tűz dorombolásának.
Bérmakeresztanyámat temettük a tegnap. Rengetegen voltak a temetésén. Nagyszerű asszony volt, segített mindenkin valamivel, valahogy, ha egyébbel nem, jószóval. De mindig akadt egyéb is. A taplocai temető új ravatalozójából temették. A lábam megfázott a cementen való álldogálástól. A temetés után meg olyan dermesztő fagy kerekedett, hogy azt hittem, rámfagy még a ruha is. Szerencsére haza is taxival tudtam jönni.
Ma korcsolyázni voltam Pintyemmel. Jól esett, kell a testmozgás. Vidáman kerültünk körbe-karikába, sebesen siklottunk a többiek között.
Zúzmara díszíti a fákat, érdekes alakzatok épültek ki a faágakon. Hazafelé megszemléltük ezeket a bonyolult képződményeket.
Nem petárdáznak az idén, legalábbis nem hallottam egy durranást sem. Unalmasak voltak már ezek a csattogtatások az elmúlt években.
2008-ba tartunk. Elmúlik egy esztendő, amely bővelkedett mindenben - amiben más évek is. Reménykedem, ha sokszor nem is vallom be. Hátha a jövő év jobb lesz. Bárcsak úgy lenne...

Zenehallgatás

A neten találtam ezt a Mazsola-képet. Róla kaptam a nevem. Borbély Kati magyartanárnő nevezett el így, szűkebb körben most is én vagyok Mazsola, Mazsi, Mazsu, Mazsó.

Szívesen hallgatom mindig a Pink Floyd-ot, nevezzenek bár elavultnak - ez a zene ragyogó! Shine On You Crazy Diamond. A rockzene csúcsa. Valóban. Szinte vérévé válik az embernek. (Ezek mind a lenyűgözöttség szavai, de vállalom).
A piszok csempekályhát nem sikerült még megjavítani, de legalább tudjuk, hogy mi a baja. Amit eddig is láthattunk volna, ha vesszük a fáradtságot, és benézünk a kályha mögé. Na de hát az ember nem lát mindent. Csak néz, csak néz, és annyival marad...
Felszereltem egy webkamerát a tegnapelőtt, hogy lássuk egymást a bátyámékkal és másokkal. Jó dolgok ezek, csak néha nincs türelmem hozzájuk, annyira időrablók. (Időrabló - Omega). Nem tudom, az Omegán kívül ezt a szót használta-e még valaki más/ok. Hapax legomenon.
Remember when you were young, you shine like the sun... Yeee, I remember the time... Time has gone. But not for me.
Hideg van most a szobában, egy rend tűz égett le a mai nap. Ki kell bontani a kéményt is. Kínos. De meg kell csinálni. Mindig a hülyeségek akasztják el az embert.

Könyvtár

A könyvtár a könyvek tere. Ergo: könyvtér. Azonban egyetlen könyvtárban sincs minden könyvnek helye. A könyvtér soha nem elég széles és tágas. Behatárolt. Ezt a teret legelőször is a könyvtárosok célirányos könyvgyűjtő munkája tölti meg könyvnek nevezett dokumentumokkal. Olyan könyvekkel, amikről úgy gondolják, hogy könyvtáruk terében helyet foglalhatnak. Ezek végülis kitüntetett könyvek gyűjtőköri szempontból.

A könyvtár az emberi világ kicsiben (ezt csak Borges és mások - sokan vannak még - után mondom szabadon). A világ maga, de csendesebb mint a világ.
Könyvtár és kaptár hasonlóak. Viszont a könyvtárak méze lehet mérgezett is.
A világ nem vesz tudomást a könyvtárakról. Könyvek által pedig..... a költő megmondta már.... nem ment előre a világ. Csak romlott, ha a könyvek után akart menni. Magyarázatra vagy bizonyításra szükség nincs.

Cassirer

| litera - az irodalmi portál

Az ész elvesztette az egyszerűségét. Elveszettük az eszünket?

technorati címkék:filozófia

Miegymások

Ma eltemették Szabó Magda írónőt. Kedveltem, pedig túl sok mindent nem olvastam tőle. Csak az Ókútot, a Für Elise-t. De ezek is megfogtak. És megfogott a kedvessége - néhány portréfilmet láttam róla a Tv-ben -, az életigenlése, női finomsága. Igazi nő volt, és igazi női író. Ez utóbbi rögtön érződik a Für Elise első mondataiból is. Női témák. Egy nő egyebet lát a mindennapok csip-csup apróságaiban is, mint egy férfi.
Köd van folyamatosan, ráadásul este az eső is eleredt. Vizes minden, gyötrelmes hangulatot áraszt a város. Csikorogva haladnak a dolgok, mindenre várni kell. Ezt nagyon utálom.
Ez a net is ma olyan lassú, alig lehet kivárni, hogy betöltsön valamit.

Téli kínok

Füstöl az átkozott csempekályha, idegesít. Felhívtam ma egy kályharakót, azt mondta, hétfőn vagy kedden kijön. Hadd nézze meg egy szakember, a do-it-yourself itt nem működik.
Ködös idő van, nincs hideg, de kellemetlen ez a vastag vatta, ami beburkolja a várost. Vajon újra enyhe lesz a tél? Nem ártana, mert utóbbi időben nem rajongok a kemény telekért.
Megnéztük ma a Before Sunrise című filmet Ethan Hawke-kal. Jó film, a nézése közben jöttem rá, hogy még láttam - legalábbis egy-két részletére emlékeztem. Fura dolog ez az emlékezet. Sokszor olyankor merülnek fel dolgok az ember agyában, amikor nem is foglalkozik velük. Néha kellemetlen tud lenni, hogy előderengenek régi emlékek, mert minden kötődik valami fájdalmas tapasztalathoz. A nosztalgia is a legtöbbször kellemetlen és nyúlós, legalábbis számomra.
Holnap felmegyünk a Hargitára egyet. Ki kell mozdulni, mert eltunyul az ember. Nem tudom, még van-e jó, sízni való hó a tetőn, leginkább a Csipike-pályán. Kellene egy síléc meg egy öntött bakancs, hogy tudjunk menni többször, jó siklani.
Újra későn fekszem le ma, de ez már csak így van. Éjjeli bagoly vagyok, és sokszor ez nem is kedvez. De szeretek fennülni, hozzászoktam régen.