Marosfőn voltunk sízni. Most már kezdtem visszanyerni a síző-tudásomat. Egyre biztosabban szlalomozok a pályán, igaz, hogy a nagyobb pályákra még nem merészkednék rá. De megy, egyre jobban.
Rengeteg a román Marosfőn. Az ember néha azt gondolja, hogy valahol Predeal-on vagy Sinaia-n sízik. A románok elég hangos társaság, sokszor idegesítő a zaj, amit csapnak maguk körül. Vérmérsékletük balkáni+latinos (habár az ilyen vérmérséklet-dolog ellen bizonyos jogvédők stb. rögtön tiltakoznának, de ők már unalmasak, nem kell rájuk figyelni). A hangoskodás már csak azért is bántja a fülemet, mert mindig úgy érzem, hogy ezzel is érzékeltetik: Erdélyben ők az urak. Persze semmilyen hangos, perlekedő-fajta beszédet nem szeretek. Csak a románokéhoz hozzájárulnak még az előbb említettek.
A sífelvonó gazdája nem sokat tud románul. Valaki meg is jegyzi, hogy az iskolában elsősorban nem Eminescu-t kellene tanítani, hanem mindennapi kommunikációt. Mert a román vendég kérdéseire hiába válaszol a sífelvonós egy Eminescu-strófával.
A román államvasútak egész jó vagonokat helyezett üzembe. Még a személyvonatokon is. Persze, a kalauzok éppúgy engedik a bliccelést (blattolást) mint régebb. Van, ami nem változik.
Napközben ragyogó, meleg napsütés volt, de délután 4 órát követően már lehűlt a levegő, és nyirkos hideg lopózott be a ruháink alá.
Rengeteg a román Marosfőn. Az ember néha azt gondolja, hogy valahol Predeal-on vagy Sinaia-n sízik. A románok elég hangos társaság, sokszor idegesítő a zaj, amit csapnak maguk körül. Vérmérsékletük balkáni+latinos (habár az ilyen vérmérséklet-dolog ellen bizonyos jogvédők stb. rögtön tiltakoznának, de ők már unalmasak, nem kell rájuk figyelni). A hangoskodás már csak azért is bántja a fülemet, mert mindig úgy érzem, hogy ezzel is érzékeltetik: Erdélyben ők az urak. Persze semmilyen hangos, perlekedő-fajta beszédet nem szeretek. Csak a románokéhoz hozzájárulnak még az előbb említettek.
A sífelvonó gazdája nem sokat tud románul. Valaki meg is jegyzi, hogy az iskolában elsősorban nem Eminescu-t kellene tanítani, hanem mindennapi kommunikációt. Mert a román vendég kérdéseire hiába válaszol a sífelvonós egy Eminescu-strófával.
A román államvasútak egész jó vagonokat helyezett üzembe. Még a személyvonatokon is. Persze, a kalauzok éppúgy engedik a bliccelést (blattolást) mint régebb. Van, ami nem változik.
Napközben ragyogó, meleg napsütés volt, de délután 4 órát követően már lehűlt a levegő, és nyirkos hideg lopózott be a ruháink alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése