Nagyon kedves és szívderítő (lélekemelő), hogy megmaradtak az elmúlt "szépemlékű" korszakból a közbeszédben olyan szószerkezetek, mint: mértékadó média, haladó értelmiség vagy elkötelezett értelmiség, haladó baloldal, fasizmus elleni harc stb. Egy kicsit elemezzük csak úgy hirtelenében, a teljesség igénye nélkül ezeket a virágokat, amik illatoznak ugyan, de a levük mérgező.
Mértékadó a baloldali szóhasználatban minden és mindenki, ami/aki haladó gondolatokat forgalmaz, haladó módon viselkedik és mint ilyen haladó, a hatalom felé tart, sebesen halad állandóan. Ilyen a mértékadó elit (csak baloldali, esetleg balliberális lehet, mert a konzervatívok és egyéb nemzeti-maradiak tökhülyék), aki a haladás örök letéteményese. Hadakozik a sötétség ellen, és ő tudja mindig megmondani, mikor mit kell lépni. A mértékadó ember természetesen mértékadó lapokban közli mértékadó írásait. Ha olvas, akkor ugyancsak mértékadó könyveket vagy folyóiratokat, újságokat preferál. Mindig elkötelezett a nép, a munkásság, a lakosság érdekei mellett, akiknek úgy gondolja, hogy fő szószólója. Mindig és mindenütt. Fényes jövő felé bökdös az ujjával: arra emberek, arra kell haladni. Nem számít semmi áldozat, csak haladni kell. És harcolni kell a fasizmus ellen is - természetesen ő mondja meg, hogy mi a fasizmus. Ő rendezi az antifasiszta tüntetéseket is, ahol a haladás nevében felszólít a sötét, maradi, reakciós erők legyőzésére.
Tovább nem folytatom. Tudja mindenki, kikről van szó. A történelem leghazugabb, simlis, képmutató, köpönyegforgató figurái ők. És hitványságaik felülmúlnak minden képzelt vagy hazudott fasizmust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése