Avatar

Londonban már bemutatták James Cameron új filmjét, az Avatart. 160 perces filmről van szó, és az eddigi kritikák hozsannát zengtek. A trailer-t tudtam idáig megnézni, még nem találtam sehol a filmet - idáig nagyon őrizték, ne kerülhessen fel sehova a neten.

Annyit lehet tudni, hogy a film a sci-fi és a fantasy keveréke. A film technikája is hibrid: hagyományos film és 3D-s számítógépes modellezés keveredik benne. Ez azt is jelenti, hogy moziban a legérdemesebb megtekinteni, hiszen a 3D-s felvételek ott érvényesülnek a legjobban.

James Cameron már eddig is nézhető sci-fi-ket rendezett - elég, ha csak az Aliens-re gondolunk Sigourney Weaver-rel. Remélem, nem fog túl nagy csalódást okozni, habár az előzetesen megismert sztori egy kicsit bugyutának tűnik. Na, de addig ne ítélkezzünk.

Két amerikai film

Az első a Szurrogátumok, Bruce Willis-szel a főszerepben. A film ötlete végül is nem rossz. Amikor először találkoztam a címével, mindjárt a Baudrillard-féle szimulákrumra asszociáltam. Mondjuk, a szimulákrum inkább látszatnak, csalódásnak fogható fel, a szurrogátum pedig helyettesnek, pótléknak, pótszernek. A filmben a jövőről van szó, amikor szurrogátum-robotok helyettesítik az embereket mindenütt. Az emberek csak otthonról távirányítják ezeket a tökéletes szurrogátum-testeket, amelyek a mindennapi élet gyötrelmeit átveszik ugyan az emberek helyett, de az érzéseket, érzelmeket, amiket cselekedeteikkel okoznak, azt a "gazda" érzi. A gazda élvez, ők csak bábként cselekszenek. Persze, a cselekedeteket is a gazdi irányítja. Tovább nincs amiért mesélni - ezt megteszik mások - a filmből sok mindent ki lehetett volna hozni, nagyon jó ötlet, de a megvalósítás, a lefolyás a szokásos silány Hollywoody-módon történt meg. Sablontörténet lett ebből is, sablon-megoldásokkal.
A másik film a 2012-Doomsday, vagyis Az Ítélet Napja-2012 (2012-ben lesz világvége a maya-naptár szerint). A produkció pedig csapnivaló, kb. Z-kategóriás film. (A szokásos, megunt sablonok dominálnak itt is, valami vallásos nyáladékkal leöntve). Nincs amiért több bitet vesztegetni rá.

T. S. Elliot

Ó éj ó éj. Mind eltűnnek az éjben,
Az üres csillagközi térben, az űrbeli űrben,
A kapitányok, kalmárok, bankárok, híres tollforgatók,
A nagylelkű műpártolók, az államférfiak, a fejedelmek,
Kiváló köztisztviselők, a bizottsági elnökök,
Iparbárók és kisvállalkozók, mind eltűnnek az éjben,
A sötétben a Nap, a Hold meg a Góthai Almanach
S a Tőzsdei Árfolyamlap és az Igazgatói Címtár,
S az érzékek kihűlnek és elvész a cselekvés indítéka.
S mindnyájan eltűnünk velük a néma temetésben,
A senki temetésében, mert nincs kit eltemetni.

Villon bocsánatot kér - Faludy

Ballada, melyben Villon mester embertársai bocsánatát kéri

A bitang úr, ki nyakig ül a borban

és szolgáit véresre vereti,

a hájas püspök, ki a kolostorban

a szűzapácát kergeti,

királyok és egyéb zsiványok,

s kopasz ruék, kik csorgó nyállal

röhögnek ronda képeken,

és kocsmahősök, kik az árok

mélyén böfögnek részegen,

stricik, sintérek, ágyrajárók,

kerítőnők és zugbankárok:

bocsássanak meg mind nekem.

Zsidók, kik pénzüket kamatra adják,

hogy a szegényen bőrt se hagyjanak,

és kurvák, akik mellüket mutatják,

hogy a polgárok kedvet kapjanak,

proletárok, akik kijátszva

döglenek meg a híd alatt

és lázadók, akik a nyárfa

ágán a szabadságra várva

fityegnek sárga zsinegen,

királyleányok, grófok, bárók,

klozettesnők és lócsiszárok:

bocsássanak meg mind nekem.

Csak az átokozott polgármester nem!

Annak még egyszer a képére mászok,

mert zsarukkal pőre seggemen

forgáccsá verte a szeges korbácsot,

elvette pénzemet és ráadásul

ebédre megrohadt kölest adott.

Kóterben várom most a holnapot,

hátam feltört az ágy deszkáján

s nyolcvan font ólom lóg a térdemen,

csak így történt, hogy a pofáján

nem ül még ott a névjegyem,

és ezt bocsássa meg nekem.

A tiszt urak, kik hősi pózzal

csörtetik rozsdás kardjukat,

s a kölykök, kik bársonyzacskóban

hordják körül a farkukat,

a dáma drága bundájában,

ki megfestette ősz haját,

s a délelőtti napsugárban

büszkén riszálja vén farát:

ti, akik dáridóra vártok,

míg mi vánszorgunk éhesen:

hogy eleget nem köptem rátok,

bocsássátok meg énnekem.

Büdös zsaruk, kik minket űznek

a föld felett s a föld alatt,

és hadvezérek, kik vérünkkel

foltozzák meg a várfalat,

bírák, kik az urat kímélik,

de a rongyosat elítélik,

mert a törvény is csak csalás:

vérrel fogunk fizetni nékik,

ha jön a nagy leszámolás.

Hogy ezt a harcot meg nem érem

s mint hadnagy, nem vezethetem,

azt ők mindannyian, remélem,

könnyen bocsájtják meg nekem.

Ajánlás

Verjétek nehéz vasbunkókkal

rántottává a képünket;

ruhátokról a nyári zápor

lemossa majd a vérünket.

Egyébként Francois Villon a nevem,

ezt senki ne bocsássa meg nekem.

Villon

Je suis François, dont il me poise
Né de Paris emprès Pontoise
Et de la corde d’une toise
Saura mon col que mon cul poise


Haláli, mi?

Isteni a col-cul játék.

Paul Hollander

A legtöbb amerikai számára a kommunizmus absztrakció maradt, korábban sem volt sok ismeretük róla és ma is keveset hallani például a szovjet birodalom felbomlásáról – írta a magyar származású Paul Hollander a The Washington Post hétfői számában. Az amerikaiak az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején módfelett aggódtak a kommunizmus miatt, gyűlölködve vagy rokonszenvvel viszonyultak hozzá, de keveset tudtak róla. Nem oszlatja el ezt a tudatlanságot az, hogy az amerikai sajtó röpke figyelmet szentel az 1980-as évek végi és 1990-es évek eleji fontos történéseknek – írta az 1932-ben Budapesten született Paul Hollander (Hollander Pál), a Massachusettsi Egyetem nyugalmazott szociológia professzora.

Az amerikai közvéleménynek csak egy kis része tudja, milyen sok atrocitás, gyilkosság és jogsértés történt a kommunista államokban, különösen a holokausztról és a nácizmusról szóló ismeretekhez képest – állapította meg Gyilkos idealizmus című cikkében a szerző, aki 24 évesen, 1956 novemberében szökött el a kommunista Magyarországról. Az Egyesült Államokban nagyságrendekkel több dokumentumfilm, játékfilm és televíziós program szól a náci Németországról és/vagy a holokausztról, mint a kommunista társadalmakról, pedig – mint cikkében állította Hollander – az előbbiek „jóval kevesebb halálos áldozattal jártak”. Csak néhány egyetemen lehet hallgatni kurzust az egykori és a megmaradt kommunista államokról.
A nyugalmazott professzor úgy látja, hogy a Nyugat eltérő erkölcsi választ ad a nácizmusra és a kommunizmusra. Ennek szerinte az az egyik oka, hogy a Nyugat szemében a kommunizmus visszaélései olyan nemes törekvések melléktermékei, amelyeket nehezen lehetett volna megvalósítani kemény eszközök nélkül. A náci bűntetteket ezzel szemben a magasztos igazolás nélküli, féktelen gonosszal azonosítják a cikk szerint. Hollander szerint sok nyugati értelmiségi a szovjet kommunizmus összeomlása után is meg van győződve arról, hogy a kapitalizmus minden gonosz eredője. Sok gondolkodó rokonszenvez az olyan politikai rendszerekkel, amelyek elutasítják a haszonelvet és humánusabb, egyenlőbb, önzetlen emberekből álló társadalom építését hirdetik. A kommunista rendszerek azon törekvésének bukása, hogy jobbá tegyék az emberi természetet, nem jelenti azt, hogy minden hasonló kísérlet kudarcra van ítélve, de a javulások szerények lesznek, és valószínűleg nem erőszakkal fogják elérni azokat.
A szovjet kommunizmus megerősítette, hogy magasztos eszmék nevében tevékenykedő emberek tiszta lelkiismerettel nagy szenvedéseket képesek okozni – írta a The Washington Postban megjelent cikkében a nyugalmazott professzor.

(MTI)

Magyarországnak királyság kell

Érdekes cikkre bukkantam a mai nol.hu-n: Köztársaság - a bukott államforma címmel. Szerzője arra mutat rá - és teljesen igazat lehet neki adni -, hogy Magyarországon a köztársaság (népköztársaság vagy "sima" köztársaság) nem volt az eltelt királytalan időszakaszban működőképes. Ahogy máshol is állandó működési zavarokban szenvednek az ilyen fából vaskarika rendszerek.
A köztársasági elnöknek majdnem semmi hatalma nincs, és ebből kifolyólag nem is tisztelik. Hogy tisztelné az elnököt a tömeg, amikor szocialista politikus gyalázatosnak nevezi? És nap mint nap durva, elvtelen támadásoknak van kitéve, különösen a volt elvtársak részéről? Az autoritás hiánya még egy iskolában is végzetes, nem hogy egy egész társadalomban.
Azt hiszem, Magyarország bizonyos fokig predesztinálva van arra, hogy királyság legyen. Erős királlyal, akit a nemzet többsége elfogad és tisztel - még az se baj, ha rajong érte. Pánczél Hegedűs János azt írja, már jó hetven éve nincs Magyarországnak felelősségteljes politikai elitje. Ennek oka van: a hagyományos, tisztességes politikai elitet lefejezték. Amióta a királyság megszűnt, csak politikai ripacsok, lézengő ritterek hatalmaskodnak ebben a jobb sorsra érdemes országban.
Valódi elitre van szükség, valódi hatalomra, a szó pozitívabb értelmében. Olyan uralkodóra, aki megtestesíti és képviseli a nemzetet. Ripacsok és pojácák hogyan tudnák megtenni ugyanezt?

Drasius Kedys

A pedofília az EU-ban nemsokára szabad utat nyerhet, és megérhetjük még, hogy támogatni fogják, mint a buzulást. Addig is egy, a média által mélyen elhallgatott litvániai eset:

A 37 éves litván Drasius Kedys, egy kisebb Kaunas-i szőrmekereskedő cég tulajdonosa rájött, hogy 4 éves, volt barátnőjével élő kislányát férfiak molesztálják, anyja tudtával, sőt kényszerítésével. Andrius, Jonas és Aidas havonta többször is találkozik Deimantele-val, a kislánnyal, többnyire a nagynénje lakásában.

Az apa megkérte a kislányát, hogy egy babán mutassa be, hogy mi történt, és az egészet videóra vette, később feltöltötte a Youtube-ra. Majd több száz fényképet tett a gyerek elé, és arra kérte, hogy válassza ki belőlük a pedofil állatok képeit - és a kis Deimantele többször is kivette a pakliból az említett férfiakat. Kiderült, hogy két férfit Andrius Üsas-nak, Jonas Furmanavicius-nak hívnak. Üsas a Kaunas-i Eurotechnika cég igazgatója és a szociáldemokrata párt helyi aktivistája, Furmanavicius egy hivatalban levő városi bíró, míg Aidas kiléte ismeretlen maradt. Az "anya" esetenként 1000 eurót kapott a nőtlen, egyedül élő Furmanaviciustól, és a bűncselekményekben Violeta Naruseviciené, Laima nővére, a gyerek nagynénje is részt vett.

Kedys bejelentette az ügyet a gyerekvédelmi hatóságnál, feljelentette a három férfit a rendőrségen és az ügy a bíróságra került. A bírósági eljárás több mint egy éven át húzódott. Algimantas Valantinas, a litván főügyész még azt is visszautasította, hogy kollégáját, Furmanavicius bírót akár egyszer is meghallgassák vagy Kedys ügyvédei kikérdezzék az ügyben. Az eljárások végén a vádlottakat bizonyítékok hiányában felmentették és Drasius Kedyst, az apát ellenperbe vonták, aminek végén 290 ezer eurós (77 millió ft) büntetést szabtak ki rá és a szülői jogait megvonták tőle. Kadys az első fokú, még nem jogerős ítélet kihirdetésének másnapján ismeretlen helyre távozott.

2009. október 5-én a 47 éves Furmanavicius munkába menet dugóba került, és mikor kiszállt a Mercedeséből, hogy megnézze, hogy mi történt, egy férfi odalépett hozzá, háromszor tökön, majd fejen lőtte. Két óra múlva a házából távozó nagynénit, Violeta Narusevicienét lőtte fültövön egy ismeretlen, aki a gyilkos fegyvert a holttest mellé dobta. Később megállapították, hogy a 9 mm-es Berettát Drasius Kedys nevére regisztrálták. Egy hét múlva a Litván Szociáldemokrata Párt Vilnius-i székházában - amelyben az országos gyerekvédelmi szolgálat központja is található - bomba robbant.

Jelenleg az édesanya és Andrius Üsas 24 órás rendőrségi védelem alatt áll. Kedys azóta sem került elő, feltehetően Oroszországban bújkál. Azonban internetes oldalt nyitott magának, amelyre 90 százalékban özönlenek a jókivánságok. A Facebook-on rövid időn belül 21000 ember gratulált a litván terminátornak, a bombarobbantás után 24 óra alatt 16000 gratulációt kapott és ma már több százezer ember a világ minden tájáról fejezte ki a támogatását. (forrás: http://www.kalkulus.hu, http://www.adevarul.ro/articole/razbunare-in-numele-fiicei.html)

A pedofíliát az EU-ban a következő politikailag korrekt elnevezéssel próbálják elfogadtatni: generációk közötti bensőséges kapcsolat. Egy kérdés: Roman Polanski a szemébe merne-e nézni egy Drasius Kedys-nek?

Hollandia és Belgium közismerten egyre lejjebb szállítja nagykorúság határát (jelenleg 12 éves kor). Ezért nem volt meglepő, hogy Bo Svensson — A Svéd Legfelsőbb Bíróság elnöke és a szexkereskedelem egyik nyilvánvaló védelmezője — ötleteit úgy tűnik a belga bírói rendszerből meríti. Egy interjúban beszélt erről, amikor a legfelsőbb bíróságbeli társát, Leif Thorssont vette védelmébe, aki Stockholmban egy fiatal fiúnak szexuális szolgáltatásért fizetett. (forrás: http://emaso.com/hu-hungarian/hu-3-right/hu-3-1-presentation.htm)

Drasius Kedys gyilkolt. Cselekedete jogosságát azonban normális ember nem kérdőjelezheti meg.

A talp- és tányérnyalásról

A nyaloncok mindig büszkék voltak arra, hogy ők hűségesen nyalnak, és ennek ellenében "jobban " élnek, mint az átlag, mint azok, akik nem tudnak és nem akarnak hízelegni.
Diogenész lencsét evett vacsorára. Meglátta ezt Arisztipposz, aki kényelmesen élt, mivel hízelgett a királynak.
Arisztipposz megjegyezte:

- Ha megtanulnád a királyt szolgálni, nem kellene ilyen szeméten élned.

Mire Diogenész:
- Ha megtanultál volna lencsén élni, nem kellene a királynak nyalnod.
Az elkurvult értelmiség pontosan olyan, mint Arisztipposz. Feladta már régen, hogy az örök eszmék szerint próbáljon élni. Különböző hatalmasságok szolgálatában nyalonckodik, kicsinyes dolgok, partikularitások érdekében hadakozik, szájal, és mindennek a teteje az, hogy még büszke is a mindennapi betevő aljasságokra. Ott tartunk, hogy a magukat elitnek tartó értelmiségiek átvették a lézengő ritter vagy Yago szerepét.

1956

Szomorú, őszi ünnep. A magyar ünnepek majdnem mind szomorúak, de nem lehangolóak. Lehangoló az, amit a mindenkori baloldal tett, és tesz. Már évek óta ki akarják sajátítani maguknak '56-ot is. Azt sugallják és sulykolják, hogy baloldali jellegű forradalom volt. Hogy a nép meg akarta őrizni a szocializmus vívmányait. (Milyen vívmányokat is?)
1956-ban véleményt nyilvánítottak a munkások és a parasztok, akikre állandóan hivatkozott a bolsevik hatalom. Azt mondták ki, hogy elég volt a kommunista csőcselék hatalmaskodásából.
Az akkori értelmiség színe-java akkor még az igazság mellé állt. Akkor még élt a tudat bennük, hogy az értelmiségi mindig a korszak lelkiismerete és kritikusa kell, hogy legyen. Hogy nem szabad aljas, nyomorító hatalmakat szolgálni. Azóta megváltozott a helyzet. Az értelmiség döntő részéből kényelmes talpnyaló lett. Álkérdéseken kérődző droidokká váltak. A népet pedig lakossággá, tömeggé nyomorították. Gondolkodni lusta fogyasztókká.
De úgy tűnik, hogy mozdul már valami a világban. Nem csak Kelet- és Közép-Európában. Mindenütt bomlik már az establishment, és a széleskörű parasztvakítás ellenére egyre többen vannak, akik gondolkodni akarnak. Akik nem hiszik el a kanonizált hülyeségeket.
Van remény, mindig van remény. 1956-ban is volt.

P. G. Wodehouse

Kedvenc humoros íróim egyike. Mit számít az, hogy az általa művelt humort könnyűnek tartják! Mit számít az, hogy berlini hónapjai alatt rádióadást készített a németek részére! Az írás a fontos. És Psmith, meg Jeeves. Az, hogy az ember felszabadultan tud nevetni. Mit nevetni, röhögni! Szívből jövő röhögést tud okozni Wodehouse. Amire a jelenlegi "nevettetők" közül csak kevesen képesek.

Családtagjai, barátai, csak Plum-nak, Szilvának nevezték. Nem csak írásaiban volt humoros: minden napját élvezte.
Figurái excentrikusak, inkább brit arisztokraták és sziporkázó inasok, de rokonszenvesek. Regényeiből hitelesebb képet nyerhetünk arról, hogy milyen volt a valamikori brit arisztokrácia, mint száraz, fontoskodó történelmi leírásokból. Wodehouse visszaadta annak a letűnt világnak is az atmoszféráját.

Hullámzás

Nouvelle Droit

„Jobboldalinak nevezem azt a felfogást, amely a világ változatosságát és az ebből szükségképpen következő egyenlőtlenségeket jónak tekinti, az egyenlősítő ideológia kétezer éves diskurzusa által prédikált és megvalósított egyformásítást pedig rossznak” (Alain de Benoist).
A francia Új Jobboldal frontembere csak azt mondta el, amit nálunk Hamvas Béla többször is. Az egyenlőség csak a számok elvont világában létezik. A szerves élet, de a szellem is megcsúfol mindenfajta egyenlőségesdit. Mert semmi és senki nem egyenlő. Mert akkor számok lennénk csak, tulajdonságok és megkülönböztető vonások nélkül.

Oh, a Nyugat!

A kommunista rezsim idején ragyogó szemekkel beszéltünk a Nyugatról. Amerikáról. Hogy ott igen. Hogy azok igen. Meg szabadság. Mert az ott van. És mennyire szeretnek minket. Segítenének is, de hát azok a fránya szovjetek... Az emberek többsége áhítattal bámult-bálványozott még egy Colgate-fogkrémes dobozt is. Az is a nagy Nyugatot jelképezte. Valami olyasmiben hittünk, hogy "odakinn" jólét, korlátlan szabadság, emberszeretet uralkodik. És hittük rendíthetetlenül, hogy nagyon-nagyon szeretnek minket - ismétlem.
Aztán jött a Nagy Rendszerváltás, amikor minden rabszolganép... ugyebár. És hamarosan jött az első nagy pofon. Rövid idő alatt az egyszerű állampolgár előtt a Szeretett Nyugat lezárta a határokat. Csak vízummal lehetett utazni, azt pedig nagyon nehezen adták meg, miután megaláztatásoknak tették ki a kérelmezőket. (Érdekes, hogy a cigányokat lazán engedték a nagykövetségek szigorú hivatalnokai kiutazni a megfelelő országba - akkor telt meg velük egész Nyugat-Európa. Úgy tűnik, őket már akkor sem szabadott megalázni). A rossz emlékű megaláztatások után sokakban felvetődött a kérdés, vajon tényleg olyan úriemberek ezek a nyugati polgárok? Aztán a kérdések sokasodtak. A történet ismerős. A történetek ismerősek.A Nyugat csak szigorú szabályokat szab, amit elvár, hogy betartsanak (mások), a Nyugat nagyon kétszínű, feledékeny, bornírt, embertelen és... aljas. Ezt egyre többen és egyre dühösebben vették tudomásul. A düh, véleményem szerint onnan származott, hogy az emberek feltették maguknak azt a kérdést: "Hogy lehettem olyan hülye, hogy hittem azt, máshol másképp megy, mások másabbak mint mi?"
Sok minden történt azóta. Beláttuk, a Nyugat sem sokban különbözik a nagy Szovjetuniótól. Csak finomabb módszerekkel küldi pokolra azokat, akiket nem szeret. Csak finomabb módszerekkel rabolja ki a nála gyengébbeket. Mert a Nyugat civilizáltabb. Úgymond.
Azóta az is kiderült, hogy Thatcher asszony, a Vaslady, Gorbacsovot arra ösztönözte, ne engedje a német újraegyesítést. És tartsa továbbra is hatalmában Kelet-Európát. Felvetődik a kérdés: mennyivel volt jobb, mennyivel jobb Margaret Thatcher, Mitterand, George Bush és az egész nyugati politikus bagázs, mint J. V. Sztálin vagy Adolf Hitler? Azt hiszem a válasz könnyű már erre. Ugyanazon kutya kölykei.

Babits szava

"Kenyérért küzdeni bizonnyal nagy és vitális dolog a testi és praktikus életben: de ki ezt a küzdelmet avatja az emberi kultúra tengelyévé – mint a szocialista írástudó –, az máris azonosítja az emberi kultúrát az állatival" - írta Babits Az írástudók árulása című esszéjében. Sajnos, Babitsnak igaza lett a további történéseket tekintve.
Megfigyelhető, hogy mind a marxista történetírás, mind a marxista gazdaságtan mindent a javakért való küzdelemre vezet vissza. Szűklátókörűen magyarázzák most is szocialista politikusok és (neo)marxista gazdasági hazudozók, hogy az ember hasa áll mindenek fölött. Nem a család, nem a nemzet, nem az önfeláldozás, a hűség és az altruizmus, hanem a HAS. Hogyha megvalósul az egyenlőség, és mindenki degeszre tömheti a hasát, minden megoldódik. Eljön a földi paradicsom ideje. Mondjuk, Hamvassal gondolkodva, ez nem is állati kultúra, hanem annál rosszabb: ember-alatti...

A négy alapelem és a tulajdonjog

"- Hogyan! - kiáltott fel megint. - A vízért is pénzzel kell fizetni? Nézz a folyóra - mutatott az Amurra -, van abban elég víz. A földet, a vizet, a levegőt az isten ingyen adta. Hát hogy lehet ez..." (Részlet V. K. Arszenyev Derszu Uzala című regényéből)

Derszu Uzala felháborodása jogos. Nem érti meg, de nem is értheti meg, miért kell olyasmikért fizetni, amik közjónak számítanak ősidők óta, amik Istentől jönnek: föld, víz, levegő, tűz... A civilizált ember építi ki azt a rendszert, amiben mindenért fizetni kell. Egyre inkább fogynak azok a javak, amelyek szabadon felhasználhatók. Megfigyelhető, hogy minél inkább tulajdonjogot formálnak a Földön a javakra, annál inkább nő az ellenőrzés az élet minden területe fölött.
Bolíviában egyik évben a Bechtel amerikai társaság tulajdonjogot szerzett az ország vízkészlete fölött. Az indok, amiért a vizet a cég kezére játszották az volt, hogy jobban tud a Bechtel gazdálkodni a vízzel, berendezéseket épít, modernizál stb. Aztán mi történt? Mihelyt a tulajdonjogot megszerezték, rögtön drágítani kezdtek, és a szegény emberek egyre nehezebben jutottak hozzá még a mindennapi ivóvízhez is. Lázadás tört ki, és a Bechtelnek lehorgasztott orral kellett elkullognia. Nagyjából ennyi a történet, de annál többet jelent. Milyen dolog az, hogy a földi élet alapjait, alapelemeit is tulajdonukba veszik szervezetek, csoportok, akármik? Mi folyik itt? Micsoda pokoli játszma ez? És meddig tudnak elmenni, meddig lehet ezt elfogadni?
Derszu Uzala haragudott. Igaza volt.

MMM

Vagyis a Meleg Méltóság Menete. A 'meleg' elnevezés tudjuk jól, mit takar. Politikai korrekt terminus technicus, hogy ne kelljen az egyesek/sokak szerint pejoratív, buzi/ratyi közneveket használni. Igaz, hogy valamikor nem is régen a 'meleg' melléknévi vagy akár főnévi értelemben is pozitív tartalommal bírt. Ezt a pozitív jelentéstartalmat használták ki a homoszexuálisok, hogy mostanság már az ember azt sem meri mondani, "jó a meleg télen-nyáron", mert rögtön félreértik. A méltóságról. Azt gondolnánk, valami magasztoshoz társulhat ez a magyar szó. Magas állásúakat szólítottak Méltóságos Uramnak vagy Méltóságos Asszonynak. Vagy gondolhatunk arra is, hogy az embernek akkor van méltósága, ha méltó is rá. Mire méltó egy homokos? Méltó, hogy emberszámba vegyék. Méltó arra, joga van arra, hogy sajátos módon élhesse az életét. Az pedig, hogy nem méltóztatik tudomásul venni, mekkora visszatetszést és undort kelt(het) jóérzésű embertársaiban, nagyon sajnálatos dolog. Sőt, igencsak durva visszaélés mások jogaival, jóhiszeműségével. Nincs szó arról, hogy a melegeket hibáztatnánk azért, mert ilyennek születtek/ilyenné váltak. A baj az, hogy olyasmit visznek utcára, ami nem odavaló. Többen és sokszor elmondták és leírták már, hogy a heteroszexuálisok sem menetelnek obszcén módon szexuális irányultságukat reklámozva. Az európai típusú kultúrákban legfeljebb farsang/karnevál idején engedtek meg maguknak nyilvános szabadosságot az emberek. De annak más volt a funkciója. A másik baj az a gay culture-rel, hogy a hétköznapok minden részébe be akar nyomulni. Mintha hatalmi helyet követelne magának. Mintha a társadalmat akarná átalakítani saját képére és hasonlatosságára. Apró kisebbségként erőszakosan nyomulnak, hogy már így fogalmazzunk. Nemrég, 90-100 éve a bolsevikok tették ezt. És tudjuk, hogy mi lett az eredménye. Vagy nem is baj, ami történt?

Kodolányi János

Elég méltatlan, ahogy Kodolányival bánnak, de hát most nem neki és a hasonló íróknak van ázsiójuk. Pedig a 20. század magyar írói közül elsővonalbeli. Még ha csak két regényét említem meg - Vízözön, Új ég, új föld - akkor sem érthető, miért bánnak vele ilyen mostohán. Olvasóközönsége pedig mindig van nagy számban, nem úgy, mint egyes felkapott mai szöveggyártóknak. Akiket a mennyekig röpítenek, de száraz, hitvány, őrleményszövegeik még a rajongóiknak is hasfájást okoznak.
Kodolányi Várkonyi Nándorral és Hamvas Bélával meg persze Weöres Sándorral együtt olyan minőségű alkotásokat hozott létre, amelyeket ócsárolni, lefitymálni lehet, de megkerülni, kihagyni őrültség lenne.
Vízözön című regénye fantasztikus sűrítménye évezredek tudásának, művészetének. Ráadásul még szívesen is olvassa az ember. Nehéz letennem a kezemből, mint gyermekkoromban az indiánregényeket.

Titkosszolgák

Nem tudni, mi áll vagy ki áll a magyarországi cigánygyilkosságok hátterében. Nagyon zűrösnek néz ki az ügy, és egyre fokozódik a kuszaság. Ráadásul az egyik rosszember, aki gyilkolt (ha igaz, mert rendőrségnek és hasonlóknak már startból nem hisz a polgár), Izraelben dolgozgatott, inaskodott, kibuckodott vagy nem tudom, mit csinált (Talmudot tanulmányozott), ami még keszekuszábbá teszi az egész ügyet. Feltámadhat az a sanda gyanú, hogy a gyanúsított elvégezte a Moszadnak valami kiképző oskoláját, és aztán böcsületesen teljesített Magyarországon, megbízásához híven. Nem lennék meglepődve, ha a magyar titkosszolgálatok az izraelivel ötöltek volna ki valami fasza kis tervet, hogy még jobban felkavarják Magyarország zavaros politikai pocsolyáját. Akkor bebizonyosodna, hogy a magyar egy fasiszta, irredenta, antiszemita, rásszista, hitlerista, pápista és púpista, ráadásul milicista nemzet. Pfújjj!!!

Aszkézis

Ma van Oszlopos Szent Simon napja. Szíriai szent volt, aki életének utolsó huszonkét évét egy 20 méter magas oszlop tetején töltötte.
Nincs amit kezdnem a szentekkel. Különösen azokkal nem tudok semmit kezdeni, akik valamilyen értelmetlen önsanyargatás révén kerültek be az egyháztörténetbe és a megfelelő felekezeti naptárba. Az önsanyargatótól véleményem szerint Isten is viszolyog. Ő nem akar(t) a földi világból siralomvölgyet csinálni.

Szimpatikus szent Assziszi Ferenc. Életével, derűjével, lelki békéjével és az emberi hívságokkal való leszámolásával ő is egy nagy Arlequin volt. Nem akart sem Isten, sem a Császár trónusába beleülni. Nem akarta még saját családja vagyonát sem. Minden szélsősége mellett rokonszenves marad, mert megéli az egyszerűséget és nem folyásolja be semmilyen hatalomvágy. Megvilágosodott. Erre csak az arlequinek képesek. A földön csak ők nyerik el a megvilágosodást.

Nyelvtörvény

A tótok is meg vannak veszve. Slota és Fico, a két agresszív és frusztrált hímringyó mindent elkövet egy hülye kormánnyal a háta mögött. Mert most is irigyek arra, és félnek attól, ami magyar. Ezért mindent elkövetnek, mert lehet nekik, Brüsszel tojik rá a dolgokra. Brüsszel csak akkor visít fel, ha a magyarok "verik a cigányokat és persze, gyilkolják". A hitvány ballib magyar kormány pedig kedvére tesz mindig az ilyen gusztustalan söpredéknek. Még koccintaniuk kellene a tótokkal is valami Maticás tót csürhe gyülekezésének a tiszteletére.

Latinovits Zoltán verset mond

Igazi király volt...

Hobo Blues Band-Ballada a senki fiáról

Csodálatos Villon-Faludy-Hobo

Kós Károly szava 1911-ből

Kós Károlynak igaza volt. Mint mindig.... Az aljas baloldal és a liberálisok akkor is a saját érdekeiket nézték. Internacionális érdekeket.

Kós Károly: Levél a balázsfalvi gyűlésről

Kalotaszeg, 1911. szeptember 4.
Mélyen Tisztelt Szerkesztő Uram!
Ha én itt Erdélyben magyar pap volnék, akkor a tegnapi vasárnapon
prédikációm textusát Dávid zsoltáraiból választottam volna: "Uram, mily
nagyon megsokasodtak az én ellenségeim! Mily sokan vannak az ellenem
támadók." (3. zsoltár, 2. vers) Mert én láttam az Astra gyűlését, és erdélyi
magyar népemnek szerettem volna beszélni a balázsfalvi napokról. Láttam azt
az ünnepet és tudom, hogy az ott Erdély oláhságának győzelme volt rajtunk.
Beszélnek az ellenségeinkről az én népemnek, de nem szidnám őket, és nem
kicsinyelném az ő munkájukat. Mert láttam Balázsfalván seregleni hatezer
romániai urakat és asszonyokat, és országunk minden szegletéből főpapokat,
tanárokat, birtokosokat, ügyvédeket és képviselőket, szegény prédikátorokat
és dászkeleket, iparost, kiskereskedőt és pórnépet; egy egész társadalmat.

Ez a sok különböző ember mind lelkesedésből, saját jószántából jött oda, nem
inni, nem mulatni, csak lelkesedni, csak tanulni, vezéreit meghallgatni,
hogy szavukat szívébe vésve, újabb tíz esztendőre való munkakedvet, nemzeti
gondolatot vihessen haza az otthon maradtaknak.

Ezt mi magyarok nem tudjuk utánuk csinálni!!! Mi erdélyiek már fáradtak
vagyunk; a magyarországi közvéleményt pedig most nem érdekli a magyarság
sorsa. De fontos az ott mostan, hogy piszkálódásból élő újság terjesztheti-e
szabadon a mocskot a magyar nép között a sajtószabadság szentségének védelme
alatt vagy sem.

A sajtó a közvéleménynek hű tükre: a balázsfalvi napok idején a fővárosi
lapok közöltek néhány cikket az Astra gyűlésről (igaz, hogy egyrészüké, még
tekintélyes napilapoké is, roppant téves és furcsa volt), de hamar végeztek
vele, és ma már vígan tovább csépelik az obstrukció ócska szalmáját. De mi
nem térhetünk oly könnyen és oly hamar napirendre; mert elvégre ez a játék a
mi bőrünkre megy. Közvetlenül a miénkre, de végeredményben az egész
magyarságéra.

És mi tanulni is akartunk ott Balázsfalván, mert nagyon nagy szükségünk van
immár erre, és lehetett is ott tanulni sokat az oláhoktól.

Láttunk egy hatalmas nemzetgyűlést, hallottunk halálosan komoly beszédeket.
De nem láttunk pózolást, nem hallottunk frázisokat. Ez az egyik tanulság.

Láttunk ott egy hadsereget: nemzeti hadsereget. Mert ez a gyülekezet nem
Janku és Axentye hordája többé, ez nem támad ellenünk kaszával és faágyuval.
És nem fog többé Bécs szolgálatába állni. Ez itt már nemzet, mely öntudatos
munkával, pénzzel és kultúrával szerelte föl magát. Ez a másik tanulság.

Láttuk azt, hogy az odasereglett nép milyen áhítattal szívta magába vezérei
tanítását, milyen lelkesedéssel hallgatta a sokszor unalmas beszédeket, hogy
meg volt elégedve mindennel, amit kapott, nem kritizált semmit, de fizette
örömmel filléreit az Astrának. És nem volt ott rendetlenség, nem volt ott
szó politikáról, nem volt ott izgatás; száraz számadatokat hallottunk,
száraz tényeket soroltak elő a szónokok nyugodtan, majdnem unalmasan.

És az volt a benyomásunk, hogy ez volt az utóbbi esztendők egyik legnagyobb
politikai eseménye, ez volt a legveszedelmesebb nemzetiségi politikai
izgatás. Ez a harmadik tanulság.

Néhai nagy újságírónk, magyarságunk ideáljaiért utolsó leheletéig harcoló
Beksics Gusztáv megjövendölte egykoron - nem is olyan régen - hogy mihelyst
az erdélyi oláhság kultúrailag, vagyonilag és társadalmilag konszolidálódik,
abban a pillanatban kérdéssé válik a magyar Erdély léte. Ma, az Astra
gyűlése után tudhatjuk - ha csak el nem fedtünk szemünket, be nem dugtuk
fülünket -, hogy a vagyonilag, társadalmilag, sőt kultúrailag is szervezett
oláh társadalom Erdélyben készen van. Ez a társadalom tisztában van
erejével, céljaival, ez a társadalom fegyelmezett, fanatikus és idealista.
Ez a társadalom: nemzet.

Olvasom a zsoltárokat: "A mi útjainkban most körülvettek minket és csak azt
figyelik, mikor teperhessenek a földre." "Hasonlóak a prédaleső oroszlánhoz
és a barlangban ülő oroszlánkölykökhöz." (Dávid 17. zsoltár 11-12. vers)

Ez az oláh társadalom annyira természetes ellenségünk, hogy ezt sem szép
szóval, sem erőszakkal a magunk részére nyerni nem tudhatjuk. Amit állam és
társadalom erre a célra áldoz, az teljesen haszontalan munka és
erőpocsékolás. Az erdélyi oláh a maga jószántából magyar nem lesz soha. A
magyar nyelv megtanulására sincsen szüksége - hiszen nekünk, erdélyi
magyaroknak sokkal inkább szükségünk van az oláh nyelv tudására. Inkább
francia és német nyelvekre tanítják gyermekeiket. De a magyar állameszme
részére sem hódíthatjuk meg az oláhságunkat többé, amióta tőszomszédunk a
szabad, nemzeti és hatalmasan fejlődő Románia.

Mai helyzetünk az, hogy a zárt sorokban, egységes vezetés alatt és
öntudatosan előrenyomuló oláhsággal szemben az erdélyi elszegényedett,
fáradt és reményvesztett magyar társadalom lépésről-lépésre, lassan de
folytonosan kénytelen visszavonulni minden téren. Sorsunkat előre látjuk, és
csodára nem számíthatunk. Mi magunk gyöngék vagyunk, és segítségünkre nem
jön sem a nagymagyarországi társadalom, sem az államhatalom.

A magyarországi társadalomra sohasem számíthattunk. A múltban is mi: Erdély
voltunk azok, akik, ha kellett, segítséget vittünk Magyarországnak. Jutalmat
ezért sohasem kértünk és sohasem vártunk.

De az államhatalommal másképpen vagyunk. Annak kötelessége volna minket
legalább segíteni, ha már nem vállalja a teljes védelmet. Kötelessége volna
minden eszközt, minden fegyvert a mi részünkre szolgáltatni és oláhjainktól
minden eszközt és minden fegyvert elvenni, mellyel nekünk árthat. Ezt
nevezhetjük jogtalanságnak, nevezhetjük embertelenségnek, jogállamban
nincsen is ez helyén. De az orvos is megöli a magzatot, tehát gyilkol,
amikor arról van szó, hogy vagy az anya vagy a gyermek maradjon életben. És
lássuk vajon a külföld nemzeti államai milyen eszközökkel védekeznek
nemzetiségeik ellen, illetőleg hogyan védelmezik nemzetüket:
1. Pózenben tilos a lengyeleknek német birtokot vásárolniok.

2. Romániában tilos iskolákban (nyilvános iskolákban), sőt templomokban más
nyelven, mint oláhul beszélni és tanítani.

3. A szabad Amerika csak azt ismeri el állama polgárául, aki szóban és
írásban bírja az angol nyelvet, és tisztában van az alkotmány főbb elveivel:
szavazati joga pedig csak állampolgárnak van.



Mi sok törvényt, elvet vettünk át idegenből, sokszor ránk károsat vagy
legalább is problematikusat; vajon mért nem vettünk át ilyenforma
törvényeket is? Pedig ilyen törvényeknek sikerük van és - nem kerülnek
pénzbe.

E helyett évekig tartó válságokba visszük országunkat a problematikus
egyenlő, általános, titkos választójogért való küzdelemmel és a nemzeti
hadseregért való harccal (ez utóbbi - elismerem - nagy dolog, de bajosabb
megcsinálni, mint egy új nemzetiségi törvényt).

De nemzetiségeink kultúráját milliókkal segíti a magyar állam - méltányosság
címén.

. E héten Kolozsvárott ünnepi közgyűlést tart az EMKE. Hatszáz vendég
jelentkezett eddig, és a város aggódik, hogy hol helyezze el ezt a sok
embert. Balázsfalván - a 2500 lakosú faluban - 6000 embert láttak szívesen
vendégül három napig - a román kultúra nevében.

Kolozsvárott - a 60.000 ezer lakosú városban - 600 vendég gondot okoz - a
magyar kultúra nevében. Ehhez - úgy gondolom - nem kell kommentárt fűznöm!!!

Majdnem minden évben tartunk Erdélyben székely-kongresszust; melynek
eredménye mindenkor egy-egy memorandum - de sikere egyiknek sem volt. Azt
hiszem, már meg is unták a minisztériumok az erdélyi magyarok ügyeit - el is
olvasni. A székelyek segítségére miniszterileg Sepsiszentgyörgyre telepített
"Hitelbank" akár be is csukhatja a boltját - semmi dolga sincsen. Ma is
olcsóbb a Transilvania, az Albia meg a szebeni bank pénze, mint a magyar
pénz. És éppen a múlt héten árverezték el a kolozsvári Nemzeti Színház
alapítványi birtokát; a magyar kultúrminiszter asszisztenciája mellett, - az
oláhok vették meg. Ehhez sem kell kommentár.

Hát tessék Kolozsvárra jönni EMKE gyűlésre. De nekünk hiába beszélnek, hiába
ígérnek már. Kezdünk nem hinni semmiben, ami Pestről jön, kezdünk nem hinni
miniszteri nagy nemzetmentő terveknek.

Ha magyar pap volnék, jövő vasárnap a következő textusról tartanék
prédikációt: "A szívem remeg, elhagyott az erőm és az én szememnek világa
kialszik." "Barátaim és szeretteim elfordultak tőlem az én csapásomban, és
az én rokonaim is elhúzódnak tőlem." (Dávid 38. zsoltár, 11-12. vers).



Hazafias tisztelettel: Kós Károly

Augusztus 23

Majdnem elfelejtettem, ma augusztus 23, magasztos nap. Valamikor felvonulni kelletett. Volna. Ha elmentem volna. Azt mindenki nyugodtan megtehette volna, hogy ne menjen el felvonulni. Semmit sem tudtak volna tenni ellenük. De az ember beszari. Gyáva tetves nyúl. Hivatkozik arra, hogy családja van. Meg egzisztenciája. És ezért hallgat, sunyít. Még onnan is gyorsan eltűnik, ahol valaki hangosan megfogalmazza a bírálatát az éppen divatban levő hülyeségek és agyrémek ellen. Akik akkor hajlongtak, ma is hajlongnak. Fejbólintók, süvegelők, reszkető szarjankók.

Persona non grata

Megértük azt is, hogy a magyar köztársasági elnököt kitiltották Szlovákiából, miután nem is olyan régen a románok cikiztek vele. Úgy tűnik, a magyar állam (nemzet?) képviselőivel bármit meg lehet tenni. Ezután már csak az következhet, hogy valamelyik magas rangú magyar politikust korbáccsal fogják arcul csapni valamelyik szomszédos, baráti államban. Az EU pedig rá sem hederít az ilyen bagatellekre. Magyarország? A magyar nemzet? Kicsodák azok, és mit akarnak? Örüljenek, ha szárnyunk alá vettük őket. És teljesítsék, amit mondunk.

Holtkéz

Karl Kraus jól megfogalmazta a gazdasági liberalizmus lényegét:
"A holtkezet szorgalmasan rápingálják a falra, valahányszor a nép érezni kezdi, hogy a zsebében bizonyos eleven kezek kotornak".
A gazdasági verseny olyasmi, mint amikor a csiga és a nyúl versenyt futnak. Akik a piac önszabályozását hirdetik, vagy érdekből teszik azt, vagy nagyon naivak és nem gondolták át ezt a magvas elméletet.
De egyáltalán, minek kellene verseny? A minőség anélkül is minőség, hogy hülye versenyfutással bizonygatná önmagát.

Rajtam maradt télikabát...

Rajtammaradt télikabát,
forró lettél, nagy, lomha takaró.
Kigombollak télikabát,
vitorlázzunk szélben mint a hajó.
Nyomj a földhöz télikabát,
el ne szálljak, érzem a hajlamot.
Mit szólsz hozzá télikabát?
Megértük az új tavaszot.

A fák mind túlöltöztek,
lányok mind levetkőztek,
autók meg összetörik maguk.
A szél meg fúj az őrült,
télen mi énbelém gyűlt,
a szél most szétfújja, árasztja szanaszét.
Lányok meg szét az utcán,
járnak mint Isten ujján,
záródik fényesen a marok.
A szél csak fúj az őrült,
és aki túl elszédült,
a szél most szétfújja a városban szanaszét.
Én talpig télikabátban,
nagy, nehéz boldogságban,
a lányok meg túlvetkőzték maguk.

Rajtammaradt télikabát,
még nem tudtam reggel, hogy ilyen ez.
Kigombollak télikabát,
szélben csapdoss, nagy lomhán ijedezz.
Túlvetkőztek télikabát,
túlvetkőztek, érzik hajlamot.
Na mit szólsz hozzá télikabát,
megértük az új tavaszot.

A szél meg rá az őrült,
könnyű az új cipőjük,
vékony a rájuk tapadt ruha.
Ringnak az Isten ujján,
szóról szóra megtanulnám,
sorra a lábuk a combjuk, a fenekük.
Ez évben harisnyájuk,
feketén feszül rájuk,
és átlátszik, átlátszik, átlátszik az egész.
A bőrön vékony pántok,
húzódnak ostor-átok,
és minden átlátszik, átlátszik remekül.
A szél meg fúj az őrült,
és jár a túlvetkőzült,
üdvözült, levetkőzött,
a széltől jól legyőzött, kivetkőzött tömeg.

Rajtammaradt télikabát,
mit is mondjak, élünk, és fúj a szél.
Kigombollak télikabát,
nem gyilkolt meg hát minket ez a tél.
Nem gyilkolt meg télikabát,
pedig akart, és mégse sikerült.
Mit szólsz hozzá télikabát?
Gyilkos tél volt, lám mégse sikerült.
Mit szólsz hozzá télikabát?
Még ennek a télnek se sikerült.

Mit mondjak, élünk és fúj a szél...

Valamikor a '80-as évek végén kedveltem meg a Cseh Tamás-dalokat. Nem volt ahogy nem megszeretni, hiszen azoknak az életdaraboknak, amiket megénekelt, egy része az enyém is volt.
Megkapott nagyon, hogy apró kis dolgokról tudott énekelni. A tavaszról, a lányok vékony ruhájáról (Rajtam maradt télikabát..). Habár... nem is kis dolgok ezek. De énekelt a vágyról, a hányódásról, a kilátástalanságról. Közel hozta Dosztojevszkijt, Shakespeare-t.
Rokonszenves volt személye, arca, hanghordozása. A mosolya, a rejtélyes és kicsit huncut.
Nyugodjál békében, Cseh Tamás!

Isten nyugtassa Cseh Tamást

A szinhaz.hu weboldalon mindössze annyi szerepel: Cseh Tamás meghalt, de az információ forrása nincs megjelölve. Az oldalon közlik a művész rövid életrajzát is. Az MTI pénteken késő este többször próbálta elérni Cseh Tamás családját - sikertelenül.

Cseh Tamás 1943. január 22-én Budapesten született. Tizenhárom éves koráig a Fejér megyei Tordason élt, a középiskolát már a fővárosban végezte. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ezt követően, 1967-74-ig rajzot tanított egy budapesti általános iskolában.

Cseh Tamás 1970 körül kezdett dalokat írni, ebben társa Bereményi Géza író, filmrendező volt. Első lemezük 1974-ben jelent meg Levél nővéremnek címmel, ezt számos további album követte.

A művész 1974-től a 25. Színházban, majd a Várszínházban, 1982. és 1998. között a Katona József Színházban adott önálló esteket, 1998-tól a Bárka Színházban lépett fel. Önálló estjei: A dal nélkül, Antoine és Désiré, Fehér babák takarodója, Frontátvonulás, Jóslat, Új dalok, Nyugati pályaudvar, Levél nővéremnek, A telihold dalai. Cseh Tamás több mint ezerkétszáz dal szerzője, ezek mindennapi élethelyzetekről, vágyakról szólnak.

Az előadóművész számos filmben szerepelt, ilyen volt a Nyom nélkül, A turné, a Csinibaba, valamint a 6:3 című alkotás. A Csillagokkal táncoló Kojot című, 2006-ban megjelent mesekönyv történeteit Cseh Tamás válogatta és fordította.

Művészi munkája elismeréseként 1993-ban Liszt Ferenc-díjat, 2001-ben Kossuth-díjat kapott. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével is kitüntetett művésznek idén májusban jelent meg Dal nélkül címmel egyik 1973-as estjének felvétele a Hungaroton kiadónál. Az albumra az ismert dalok mellett korábban nem hallható szerzemények is felkerültek. Budapesten 1972 és 1977 között a 25. Színházban futott Cseh Tamás estje, amelyeken Bereményi Géza verseit tolmácsolta az Ad Libitum együttes kíséretében.

Cseh Tamás, 1943. január 22., Budapest - 2009. augusztus 7., Budapest. Nyugodjon békében.

Cigányhecc

Alcsíkon két faluban - Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban - megunták a barna testvérek diákcsínyeit és elhúzták a nótájukat. Sokáig tűrtek a két település lakói. Eleget. És nem segített senki rajtuk. Sem a megye, sem a kormány, sem a rendőrség. Valamit tenni kellett.
Amit tettek, a régóta gerjesztett düh hatására tették. Mert az ember végső dühében és elkeseredésében sok mindenre képes. Vagy mindenre képes.
Az események lezajlása után akcióba léptek a fogadatlan prókátorok és provokátorok. Különösen magyar részről. Bizonyos Parázna Kóró támadt a legvadabbul. Mint egy melegtől megvadult bögöly. És nekiesett a székelyeknek, hogy így meg úgy. Hogy milyen nyomorultak. Állatok.
És jóformán senki sem lett elegendően dühös emiatt. Mert ebben az idióta korban csak azt tilos mondani, hogy a cigányok állatok. Vagy a zsidók állatok. Azt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a székelyek vagy a magyarok állatok, bestiák, antiszemiták, rasszisták, fasiszták, hadd ne soroljam tovább.
Legyen már vége ennek. A dolog unalmassá kezdett válni. Unalmas már, hogy mindenki ki akar oktatni, mit szabad és mit nem mondani vagy tenni. Fogadjuk már el, hogy felnőttek vagyunk mindannyian. És szavainkért vagy tetteinkért vállaljuk a felelősséget.

Hogyan kell csinálni

Az egyesült államokbeli New Jersey államban, Brooklynban nemzetközi pénzmosó és politikai korrupciós bűnbandát tartóztatott le csütörtökön az FBI. Az összesen 44 letartóztatott többsége zsidó, köztük öt rabbi és más zsidó közéleti ember.

A pénzmosás és egyéb pénzügyi bűncselekmények miatt lefogott legfontosabb tizennégy személy egytől egyig zsidó: Élijáhu Ben Hájjim, Smulik Kohén, Lévi Deutsch, Jesájáhu Ehrental, Mordeháj Fisch, Jolie Gertner, David S. Goldhirsch, Saul Cassin, Edmund Nahum, Abe Pollack, Lavel Schwartz, Binjamin Spirá, Náftáli Weber és Árjé Weiss. Saul Cassin rabbi, Deal városka szefárd főrabbijának fia is a letartóztatottak között van. Vele együtt összesen öt rabbit vettek őrizetbe csütörtökön az FBI emberei. Az FBI három éven keresztül nyomozott a brooklyni és a New Jersey állambeli Deal városka szíriai és askenázi eredetű zsidó közösségein belül, míg fölgöngyölítettek a nemzetközi bűnbandát.

Az FBI állítása szerint a New Jerseyben letartóztatott zsidó szervkereskedők 10 ezer dollárért vásároltak egy vesét Izraelben, amit 150 ezer dollárért adtak el Amerikában. Tiszta haszon.

EMI-tábor

Augusztus 5-9 között Gyergyószentmiklóson rendezik meg az idei EMI-tábort. Az erdélyi balos és liberális csürhe máris visítozásba kezdett, kifogásolva, hogy a Hargita Megyei Tanács közpénzzel - 5000 lejjel - járul hozzá a rendezvény létrejöttéhez. A témához hozzászólt már egy Aurel Vainer nevezetű zsidó képviselő is: "Az ilyesmit büntetni kell, nem pénzelni". Úgy tűnik, drága komcsijaink és liberálisaink rögtön szaladtak ehhez a "magyarbaráthoz" feljelenteni, mihelyt tudomást szereztek a táborról és annak meghívottjairól (Vona Gábor és mások). Szaladtak, hogy együtt sivalkodjanak és szörnyűlködjenek.

Azt hiszem, Erdélyben is az ismert képletet szeretnék megvalósítani: egy párt legyen (ami persze liberális vagy baloldali, vagy pedig vegyes) és egy ifjúsági szervezet (egyfajta KISZ). Ezen kívül esetleg lehetne valami legyengített "jobboldal", ami természetesen ugyanazt vallaná, amit ők, és teljesen besorolódna abba az egy pártba.

A ballib oldal egész eddigi működése azt bizonyítja, hogy ők a legkirekesztőbbek, a legkizárólagosabbak, ők a nácik és a rasszisták. Ők az elkenés, a maszatolás és a szellemi terror bajnokai. A "virágozzék száz virág" elve csak őrájuk érvényes. Nem tűrnek meg semmilyen más véleményt, pedig állandóan a másságról és a szólás szabadságáról papolnak. A legvadabb nácik sem érnének eme urak és hölgyek nyomába. Még dr. Göbbels sem.

Babarczy Eszter magához tér

És hirtelen rátalál a tyúxarban a fehérségre. Hogyaszongya: "A magyar baloldal és a magyar liberálisok vesztét az értelmiségi gőg okozta". Így van, gyönyörű fehérnép. Eddig pedig nem gondoltalak kotának, de most már kétségeim kezdtek felmerülni a tenger azúrkék felszíne alól valami tudatalatti mélységből. Azt hiszed (gondolod!) éppen most találtad fel az önműködő villamosjegyet (á la Vucli Tóbiás from Egy bolond száz bajt csinál)? Hát nem. Ezt már a kisfástanyai Julis néne is tudta anno, hogy "a mi értelmiségünk lenéz bennünket". De még hogy.... A magyarról, mint olyanról vagy nincs véleménye vagy mucsainak, valamiféle rednecknek gondolja. Persze, analízis rengeteg van. Hogy a magyar előítéletes, és nem tudja megszeretni a bevándorolni akaró, amúgy nem létező pirézeket. Stb. Drága Babarczy, az emberek többsége élni szeretne - nem here-jómódban, hanem úgy, hogy a gondok nagyjából elkerüljék - ami nagyon is megbocsátható nekik. Nem akarják, hogy leüssék, leszúrják őket holmi barnabőrű-lelkű alakok, és ki szeretnék tudni fizetni a havi rezsit. Na meg a gyereket iskoláztatni kellene, és nyaranta nem lenne rossz, legalább a Balatonra lemenni. Színtiszta kispolgárok, pfujj!
Ezek az emberek eszmétlenek. Csak akkor kezd kiütni rajtuk az eszme-kórság, amikor kezdik őket a munkahelyükről-lakásukból kibillenteni, és eme áldott tevékenység alatt még a szemükbe is röhögnek. Sőt, meg is magyarázzák, miért jó, ha maga, Kis János és Mihály elveszíti a job-ot meg a kéglit. Mert akkor bedübörög a gazdaság, ugyebár.
Hogy nem mindent a gazdaság határoz meg? Nohát ezt már a dógozó nép között, úgymond, régen ösmerik. Mert ugyebár, van olyan, hogy a szegények ki szokták egymást segíteni, álljon éppen present continuous-ban bármilyen gazdasági indikátor.
Hogy hedonisták és individualisták a magyarok? Hááááháááá!!! Tobzódnak a javakban és élvezetekben, mi? Azt sem tudják már, hogy mit kezdjenek magukkal. Tiszta Amerika ez a Magyarország, Babarczy Eszter.
Feladat: szemet kinyítni, s azután beszélni!

Kötőszó gyanánt

Lendvai H. Ildikó a bazmeg helyett is holokausztot mond, mint sokan mások, akik ide el sem férnének.

A fenébe velük

Nagy hír, hogy Pokorni Zoltán elküldte Lendvai Holokauszt Ildikót a fenébe. Oda kellett volna elküldenie, ahova Horn Holokauszt Gábor Gyurcsány Holokauszt Ferencet. Úgy lett volna az igazi.

Szadesz

"Egyelőre szokni kell a gondolatot, még kimondva is hihetetlen: megszűnik az SZDSZ. Atomjaira hullott az örökös árnyéktöbbség, minden jó szándék és közakarat kisiklatója, Magyarország és a rendszerváltás árulója, a magyargyűlölet ikonja. Ez a szervezet, amelynek nem találni párját Európában. Amelyik miatt különbséget kell tenni Magyarország és az összes többi ország között. Ami itt van, ott meg sehol nincs. A hazaárulás lexikoni példája, a politikai erkölcstelenség szinonímája. A hazafiság tökéletes ellentétpárja. A kullancs, a taplógomba, a daganat, a fekély. Amelynek a közjó ismeretlen fogalom. Amelynek a nép csak felfalni, kiszívni, lekopaszítani való ellenfél, balek, pusztulásra ítélt haszonállat. A társaság, amelynek tagjait soha nem foglalkoztatta Magyarország jövője, amelynek összetartó ereje csak a közös préda és közös kollaboráció volt" - írja Huth Gergely a szadeszról. És kitűnő a látlelet. Kinek az emberei ezek a gengszterek? Akiknek mindenhova elért és még most is elér a csápjuk? Akiknek pojáca emblémájuk, Georg Holokauszt Kohnrád ott élősködik most is Németországban, sűrűn antiszemitázva? A világ görénykurzusa Magyarországon talált a legjobb otthonra mindig. Itt lehetett a legjobban vért szívni, a népből kipasszírozni az utolsó leheletet is. Létezésük a liberalizmus megcsúfolása is egyben, nem csak a normális emberi életé.

Körút

Bajnai, ez a pénzzel kitömött simlis majom, kötelező izraeli seggcsókkörúton vett részt. Elhatárolódott a Jobbiktól. Csak azt nem tudom, hogy a zsidó főpatkány miért nem kér bocsánatot az ottani szélsők miatt? Például Liebermannért, aki szélsőként külügyminiszter. És a többiért.

Párhuzam

A Népszabadságban valami Porcsin Zsolt nevű senki párhuzamot von aközött, hogy valamikor ők Lenint ünnepelték az óvodában és most Mikepércsen Trianonra emlékezve rendeznek ünnepséget. Gyomorforgató egy párhuzam, de mi is lenne elvárható egy gyomorforgató újság tollnokától? Csak azt nem értem, miért nem vonnak párhuzamot Izrael és a náci Németország között. Ha már ennyire benne vannak a párhuzamosdiban.

Te csak álmodj, Németország

A német (és emellett az osztrák) lapok folyamatosan arról cikkeznek, hogy Magyarország fasizálódik. Szégyen ez a németek, vagyis károgó vészmadaraik - Gregor Mayer, Michael Frank és mások - részéről.
Az egész dolog nagyon mondvacsináltnak néz ki. És az is: csak a vak nem látja, hogy a "mértékadó" német lapok folyamatosan ferdítenek, hazudoznak, elkennek és teljesen felülírják a valóságot. A híres teutonok semmivé-sémivé aljasodtak. Nem elég, hogy 64 éve szégyenteljesen parancsra vezekelnek, most másokat is maguk mellé akarnak rántani a trágyába. Mert nyájemberek ők, ragyogóan sikerült az átnevelés. Az élet minden területén a béka segge alá kerültek. Hiába a szociális ellátás, a (most már egyre nehézkesebben működő) piacgazdaság: azokon a területeken, ami valamit jelent az emberi életben vagy egy valamikor nemzetnek nevezett képződmény életében valamit jelentett, abból mostanára csak morzsák maradtak. Romokban művészet, irodalom, csak semmitmondó utánérzések uralják a "piacot", csak öntetszelgő szövegek vagy vad meaculpázások a holokauszt miatt. Ébredni pedig? Rég nem mernek, de nincs is már aki felemelje a fejét.

Ellentétek

Ellentétek

Szomjan halok a forrás vize mellett,
Tûzben égek és mégis vacogok,
Parazsas kályhánál vad láz diderget,
Hazám földjén is számûzött vagyok,
Csupasz féreg, díszes talárt kapok,
Hitetlen várok, sírva nevetek,
Az biztat, ami tegnap tönkretett
Víg dáridó bennem a bosszúság,
Úr vagyok, s nem véd se jog, se fegyverek,
Befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes szememnek,
S ami világos, mint a nap: titok
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körül sompolyog,
Mindig nyerek, és vesztes maradok,
Fektemben is fölbukás fenyeget,
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát,
Várom, senkitõl, örökségemet,
Befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok, s ami sose kellett,
Kínnal mégis csak olyat hajszolok,
Csalánnal a szeretet szava ver meg,
S ha igazat szólt, azt hiszem, ugratott,
Barátom, aki elhiteti, hogy,
Hattyúk csapata a varjú-sereg,
Igazság és hazugság egyre-megy,
És elhiszem, hogy segít, aki árt,
Mindent megõrzök és mindent feledek,
Befogad és kitaszít a világ.

Ajánlás
Herceg: kegyes jóságod lássa meg:
Nincs eszem, s a tudásom rengeteg.
Lázongva vallok törvényét és szabályt,
S most mi jön? Várom a pályabéremet
Mert befogad és kitaszít a világ.

Cseh Tamás, Másik János - Micsoda útjaim voltak nekem

A korszak mindig ugyanaz...

A dalnok csak énekel. És nem számol a hatalommal, és nem számol semmi ilyen ócska lommal.

Jobbikország?

A Demos-intézet egyik nagyokosa, Böcskei Balázs, a szokásos álszociológusi nagyképű stílusban osztja ki a pártokat, különösen a Jobbikat és az LMP-t. Már a cikk felütésében is csal: a Jobbikot összeköti a "faluvégi lövöldözésekkel", amiket nem biztos, hogy cigánygyűlölők követtek el. (Lehet, hogy pontosan uzsorázó cigányok voltak a tettesek, vagy egyéb, cigányok közötti leszámolásról van szó).
A cikk első bekezdésében újra torzít. Azt mondja, nincs értelme közszolgálatiságról beszélni, amióta a Jobbik "hekkeli" a nyilvánosságot. Feltehető a kérdés, hogy milyen nyilvánosság, milyen közszolgálatiság létezett? A szocialisták és liberálisok hazudozó, tömegbutító, rasszistázó-antiszemitázó, irdatlanul belterjes, posztbolsevik, filoszemita és procionista médiája talán a közszolgálatiságot jelentette?
Azt írja ez a zagyváló, hogy Magyarország nem kér a liberalizmusból, nyitottságból. A mire való nyitottságból? A bezártság irányába vezető nyitottságból? Abból nem akar természetesen senki kérni, aminek az a célja, hogy kritikátlan zsidóbarátság valósuljon meg, a saját maguk feladása.
Aztán egy újabb torzítás következik. A magyarok szegény-, cigány- és kozmopolitaellenesek. Ez egyáltalán nem igaz. Nem tud szegényellenes lenni az, aki napi filléres gondokkal küzd. Nem tud cigányellenes lenni az, akinek közvetlen közelségében élnek a cigányok, és naponta látja, tapasztalja, hogy nem mind bűnözők, hanem sok a jóravaló közöttük. És nem kozmopolitaellenes a magyar, nem is volt soha az - ugyebár befogadó nemzet lettünk volna? Szemben az angolszász és egyéb nemzetekkel, életvilágokkal, akik arra törekedtek, hogy eltöröljenek minden útjukba akadó "más" embert. Most pedig kioktatnak és maszatolnak.
Az LMP-t nem ismerem annyira, hogy valamit tudnék róla mondani. Annyi látszik, hogy eléggé naiv fiatalok képződménye ez a pártocska, akik valóban, eddig az iskolapadban ültek vagy valamiféle üvegbura alatt, és a nagy ideálok tápjával etették őket.
A "magukfajták" azok, akik Magyarországot saját kísérleteikhez felhasználják, bedőlnek a nyugati és a zsidó hülyítésnek - ezt ki kell mondani tisztán! -, nem látják azt, hogy minden más állam, ha nem akarja önmagát felszámolni, először is önmagával törődik. A zsidók is! És főleg ők. Az álértelmiségi mítoszokat valahogy fel kell számolni. Nincs amiért magunkat Xenu-szerű mesterséges mítoszokkal táplálnunk. Ezt kell meggondolni, kedves elvtársak.

Éljen a performansz!

A Duna-parti bronzcsukákba disznólábakat helyezett el egy magát meg nem nevező művész, performer. Nem tudom, miért vannak felháborodva e nagyszerű és sokatmondó performansz miatt, a művészetnek ez egy nagyon mély és kifejező ága(zata). Ágaboga. Uraim, nehogy azt mondják, hogy ez elfajzott művészet! Ez szerény véleményem szerint a 21. századeleji művészetnek egyik csúcsalkotása volt! Tikkadt torokkal várjuk a következőt, mert nagyon katarktikus hatást gyakorolt minden művészetértőre és -szeretőre. Csak így tovább, előre a következő magaslatokig!

Haha

Milyen "egységes Európa" lesz az, amelynek egyszer (majd másodszor a második világháborút követően) az igazságtalanság, a méltánytalanság, a nemzetpusztítás vetette meg az ágyat? És milyen lesz az az európai egység, amelynek keretében néhány kreatúra állam semmibe veheti a nemzeti kisebbségek jogait, és akár otrombán, akár sunyi módon, de minden gát és retorzió nélkül törekedhet mielőbbi felszámolásukra az európai gondolat legnagyobb dicsőségére?

Így van.

Amerikai holokausztok 3.

Közel ötezer indián, a perui Bagua város közelében, a fővárostól, Limától ezer kilométernyire északra eltorlaszolt egy utat, tiltakozva az ellen, hogy olaj-, illetve gázkitermelés folyjon az Amazonas vidékén.
Az indiánok főleg azokat a törvényeket kifogásolják, amelyek szabályozzák az erdők és a vízkészlet hasznosítását. Az őslakosok károsnak tartják jogaikra nézve a törvényeket, mert lehetővé teszik vizeik és élőhelyeik magánkézbe adását. Az Egyesült Államok és Peru tavaly év végén írta alá a szabad kereskedelmi egyezményt, amelynek életbe léptetése azóta is zajlik.

Az indiánok mindig az indoeurópai hódítók útjában álltak. Megpróbálták őket kiirtani - nagyjából sikerült -, civilizálni - ami a népirtás egyik válfaja volt az indiánokra nézve, erről később -, de még mindig nem fogytak el, és még mindig felemelik a szavukat, ha más nincs, aki értük felemelje. A világhülyítés folyik, mindenkit arra próbálnak kényszeríteni, hogy siránkozzék fiktív lágermesék miatt, de hogy egy kontinensnyi fajt legyilkoltak, nem számít.

Megyesi bunkó

Vagy csak pitiáner gazfickó, aki agymenéseivel tölti meg az ÉS-t, a Népszabóságot és a többi hasonszőrű modoros szennylapot. Vegyük mindjárt azt, hogy Orbán Viktort vezénylőtábornoknak nevezi. Ez az elmés megnevezés hívószó az olyasmik felé, mint: ez az Orbán katonai diktatúrát fog bevezetni, ordonáncai jutasi őrmester stílusban fognak irányítani és okítani, a szoldateszka és a klérus összeolvad, nap mint nap az erkölcsi érzékre fognak apellálni stb. Megyesi Guzmics már idejében nekifog rettegni. Nemsokára aztán jön a többi hivatásos rettegő is: Tökfej Farkasházy Teddy Bear, Georg Kohnrád.... tovább nem is sorolom, mert viszketegség kap el.
Jaj, igen.... a médiák tetőtől talpig el lesznek foglalva a jobboldal által. Tehát Megyesi szerint pl. a Népszabóság a Der Stürmer formáját fogja hozni, és filoszemitizmusát, procionizmusát harcos Izrael-kritikára cseréli. Szegény baloldaliak pedig börtönben fognak senyvedni - már azok, akik jóelőre előkészített bőröndjükkel nem hagyták el idejében az országot.
És persze ez az úriemberség, amit kisguszti emleget. Ismerős. Sündörgő Elvtárs a pálfordulás után úriemberré vált. Eladdig ordított, jobban, mint az a bizonyos jutasi őrmester. De amióta úriember.... nem ordít és nem húgyozza szét a Kossuth teret.
Különben is: a Jutason kiképzett őrmesterek többet értek, mint a mai generálisok túlnyomó része. Az ordítás ellenére.

Amerikai holokausztok 2.

Wounded Knee-nél 1890-ben 230 nőt és gyermeket valamint 120 férfit mészároltak le a Lakota törzsből az amerikai demokraták. Nagy Láb (Big Foot) törzsbelijeit. Hotchkiss-ágyúkat vetettek be ellenük, egy részüket cafatokra ágyúzták. A menekülőknek utánaszaladtak, és tiszta önvédelemből fejbe lőtték őket. A merevvé fagyott holttesteket aztán tömegsírba dobálták.

Amerikai holokausztok 1.

Amerika folyamatosan az emberi jogok és a demokrácia érdekében lép fel a világban. Olyasmik érdekében, ami nála nem volt és nincs meg. Egy rövid leírás következik a sok közül. meggondolandó. És érdemes elgondolkodni azon, hol született a holokauszt.

"Lafayette Bunnell felfedező az 1850-es években vetődött az azóta nemzeti parkká nyilvánított völgybe. A vidék annyira lenyűgözte, hogy a Paradicsomhoz illetve a mennyországhoz hasonlította. A természet iránti bűvölete azonban nem terjedt ki a környéken élő miwok indiánokra. Úti beszámolóiban a 4000 éve a területen lakó őslakosokat „sikoltozó démonoknak" illetve „túlméretezett gonosz kölyköknek" nevezte, és kifejtette, hogy „a vadon megmentése érdekében meg kell tisztítani a környéket az elszórtan élő törzsektől, amelyek megfertőznék a természetet". Bunnell expedícióját az amerikai történelem egyik legbrutálisabb milíciája, az indiánok kiirtásában élen járó Mariposa Zászlóalj kísérte. James Savage, a zászlóalj vezetője mindent elkövetett a nagy természetjáró óhajának megvalósítása érdekében: felgyújtotta az indiánok élelmiszerraktárait, és akit nem sikerült kiéheztetéssel távozásra bírni, azt erőszakkal telepítették ki. A kéttucat ellenálló őslakost lemészárolták. Bunnell végignézte a brutális népirtást".

Mindezt ugyebár a "vissza a természethez" idióta dogma és nyálromantikus életérzés folyományaként valamint a zsidó-keresztényi emberszeretet, a humánum jegyében.

Ikrek hava

Ma száz éve született Radnóti Miklós. Kedvenc költőim között - ha mondható ez így - József Attilával együtt első helyen vannak.
Kilencedikes vagy tizedikes voltam, amikor nagy nehezen sikerült megvásárolnom egy kötetét a Tanulók Könyvtára sorozatból. Akkor jelent meg, Cs. Gyimesi Éva előszavával. Alig lehetett hozzájutni, mint más jó könyvekhez.
Olyan hét nem telt el, hogy Radnótit ne olvastam volna abban az időben. Elsősorban az eclogái fogtak meg. Majd megszerettem a többi verse ritmusát, dallamát, képeit is. Radnóti erősítette meg bennem a hexameterek szeretetét.
Most felhasználja a napi politika. Ez lehangoló. Szerencsére ő tiszta marad, ahogy tiszta maradt volna, ha élne is.

Gran Torino

Az öreg Clint Eastwood talán utolsó filmje, hattyúdala. Örülök, hogy megnéztem, kitűnő film. Bármit is mondjanak rá.

Mindenki úgy ismerte az öreget (amíg fiatal volt, hehe), mint az örök westernhőst, az outsidert, sőt outlaw-t. Hitelesek voltak az általa játszott (anti)hősök. Mert nem John Wayne-szerű cowboyokat alakított. A senki fiát játszta mindig. Az elátkozottat. A magányos farkast.

Aztán jött Dirty Harry, a keménykezű rendőr. Ez sem volt, rossz. A zsaru, aki makacs és öntörvényű, de a törvényt ő teljesíti be.

Voltak ezeknél magasabb színvonalú filmjei is. Aztán tavaly a Changeling. Egyszerűen megalkotott, de magvas és élvezhető. Most pedig a Gran Torino.

Öreg amerikait játszik ebben, a neve Kowalsky. Nem véletlenül. Rögtön lengyel származású bevándorlók utódjára gondolhat mindenki. De az öreg Kowalsky konzervatív amerikai, aki megjárta a koreai háború véres és füstös poklát. Öreg házában él, előtte mindig felvonva a csillagos-sávos. Esténként kiül a tornácra a hintaszékébe és sörözik. Azt mondaná az ember, csupa amerikai közhely. Száz filmbe is látni ilyent. De itt pont az a szerepük e képeknek, hogy önmagukra mutassanak. Bemutatják az amerikai férfit és környezetét. Aki a "régi amerikai értékekben", az amerikai álomban hisz rendületlenül. Miközben undorral figyeli, hogy a szomszéd házba "apró kis sárga szarok" költöznek be. "Zipzárfejűek".

A film az öreg gyors lelki fejlődését követi végig. Családjával - fiaival nem békül ki. De megbarátkozik a messziről odavetődött hmongokkal. Vagyis nemcsak megbarátkozik. A fiúnak atyai barátjává válik, a lányt megmenti, eljár a népes hmong család összejöveteleire. És végül... feláldozza értük az életét. Egy ember, aki gyűlölt és gyűlölködött. Jóváteszi vélt és valós bűneit. Elégedetten hal meg. Ecce homo...

Holofranc

Hányingerem van ettől a holokauszt emléknaptól. Az ízléstelenség netovábbja, a legundorítóbb szemét, amit megetetnek emberek millióival évtizedek óta. Ideológia és álvallás+szemforgató síránkozás. És olyan mint egy lufi, évről évre nagyobbá nő ez a kvázi-megemlékezés, csak nem lehet tudni, mikor pukkad ki. Mert még mesterségesen sokáig életben tudják tartani. Úgy tűnik.

Nagyon baromi

Azt írja krampusztamás, a sztálini "tisztogatás" (magyarul sorozatgyilkosságok tömege) a modernizációt szolgálta. Te jó ég! Akkor Hitlernek a tiszta Németország iránti lelkesedése miatt kiírtott akárkik is (nem biztos) a modernizáció mellékmenetét adják. Nemde?

Nóták

Ha az Internacionálét lehet énekelni, miért nem lehet a Horst Wessel Liedet is?

Pecunia non olet

Vespasianusnak nem volt igaza, a pénz igenis büdös. Különösen manapság, amikor összeomlik az egész mesterségesen felépített, felpuffasztott pénzügyi világ. A gömböc kipukkadt, és nagy a büdösség.

A közelgő krachot már jó ideje sokan felismerték. Elég csak David C. Korten könyvére gondolni, a Tőkés társaságok világuralmára. Már rég látta a laikus ember is, hogy az a rendszer, ami a semmiből állít elő pénzt, nem lehet hosszas életű. Homokra épített ház az ilyesmi, még ha kacsalábon forog, akkor is.

Az a szabadrablás, ami elég régen folyik ahhoz, hogy elég legyen belőle, remélhetőleg a végéhez érkezett. Sokat beszéltek a neoliberális elvek bukásáról. De ez a bukás nem csak a neolibsi elveké. Sokkal erősebb. Minden rendszer, ami a monetarizmusra építi fel magát, a végsőket lihegi. Hol vannak most azok, akik azzal édesgették az embereket a biztosító társaságok karmába-karjába, hogy ezek a stabilitás szimbólumai? Amikor olyan dino-biztosító is megbukott majdnem (csak az állami támogatás mentette meg), mint az amerikai AEG?

A pénz embereinek szemtelensége csak a vallások képviselőinek ordénáréságát múlta felül. Ahogy megkapták az állami segítséget, rögtön elosztották egy részét a szupervezetők között. Ezek a tetvek azt gondolják, hogy mivel pénzzel szélhámoskodnak, minden megengedhető nekik. Most már talán esély születik arra, hogy meg lehet változtatni ezt a szétmanipulált világot. És meg lehet szabadulni az élősködők számos fajtájától.

The Severed Garden

Do you know how pale and wanton thrillful
Comes death on a strange hour
Unannounced, unplanned for
Like a scaring over-friendly guest you've
Brought to bed
Death makes angels of us all
And gives us wings
Where we had shoulders
Smooth as raven's
Claws.

133 dicsőséges nap

90 éve, hogy Magyarországon megvalósult az első rémállam. Kun Béla és Tsi. Zrt. Sok komment nem szükséges. A tettek önmagukért beszélnek. És önmagáért beszél az 1945 utáni dicső folytatás is.

Mi

Jevgenyij Zamjatyin regénye, a Mi már klasszikussá érett mű. Különleges benne az, hogy 1920-ban tisztán látta, mi vár a világra a kommunizmusban. És mi vár a világra ebben a poszt-posztmodern moslékban. Olyan érzés kapja el az embert, mintha a múlt héten írta volna meg a regényt.

Mert mindenki szám, ugyebár. De olyan szám, amiről/akiről mindent tud a Jótevő, a Boldogító Hatalom. Amely szerint az emberek akkor boldogok, ha semmilyen szabadsággal nem rendelkeznek. És ne rendelkezzenek az alattvalók, ezek a nyomorult számok képzelettel sem. Mert a képzelet is szabaddá teheti az embert. Elutazik Fantáziába, és legalább ideig-óráig jobban érzi magát, kikapcsolja a Boldog Valóságot. Persze, veszélyes gondolatai is akadnak ilyenkor. Baj, ha gondolkodni kezd. Ezért kell az agyban a képzelet központját extirpálni. Akkor már tökéletes lesz a tömeg boldogsága. Mint a kocáé a pocsolyában.

Lótolvajok

Kitűnő regényt olvastam a napokban egy kortárs norvég írótól, Per Pettersontól. Lótolvajok vagy Lólopás lehetne a címe magyarul, de tudtommal a regényt nem fordították le. A skandináv írások mindig közel álltak hozzám. A Lótolvajok kicsit olyan, mint Karácsony Benő A megnyugvás ösvényein című regénye. Inkább a hangulat eredményezi ezt a hasonlóságot.

Süthetnél, Napom

Süthetnél, Napom. Engedjen a fagy,
Kívánom, vágyom, vesd rám sugarad!
Kívánom, vágyom, szűnjön már a tél
Süss már fel, Napom. Rád vár, aki él.

Egész és Fél

- Sokakat a szenvedély és az üres vágyakozás űz a másikhoz - mondta V miközben a levest kanalazta. Ezért van az, hogy egymást őrölik majd egy egész életen át, miközben próbálnak mintaszerűen viselkedni a külvilág felé. Valódi vonzalom és szerelem elég ritkán adódik - egyfajta kegyelem. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy nem sodródnak szét néha ezek a kegyelemben részesülő párok. De ami közöttük köttetett, megszűnni nem tud.

- Mi is ilyenek vagyunk?

- Azt hiszem, kedvesem, minden erre vall. És elviselhetetlen lenne, ha szétsodródnánk, eltűnnénk egymás elől. Kín és szenvedés lenne minden egyes nap. Ha az Egészet elhasítják, a Felek nem tudnak valóságosan létezni.

A helyek és az idő

A hely, a tér és az idő nem semleges. Azt mondom: "Itt jártunk, itt voltunk vidámak, itt szerettünk". Ez bizonyítja, hogy nagyon is kötődik minden - bármilyen banális tereptárgy legyen - személyhez, érzelmekhez. Az idő is hasonlóan viselkedik. A múlt mindig beköszön a jelenbe. A tájat, a helyeket mostani, de múltbeli szemmel is nézem, egyszerre. És inkább emlékezünk "azokra a szép időkre", mint a nyomorúságos percekre.

Legszebb

Legszebb a hangod,

Ha mélyen, barnán zeng,

Legszebb az arcod, 

Ha szemed elmereng.

Nem tudom feledni

Félszeg mosolyod,

Nem tudom feladni

Küzdeni fogok.

Dylan Thomas

Szerelem és halál összefonódása. Dylan Thomas. Feszegette mindkettő határait.

tombol a hold, viaskodom, de nem a gőgösöké,
amit éjszaka csapzott lapokra írok,
sem pedig a halottaké, kiket
madárraj és zsolozsma rejt el;

csak a szeretőké, kik hunyt szemekkel
minden korok bánatát ölelik
akiknek fizetségre nem telik
nem is látnak
övék művészetem.


ki elveszti eszét, majd észre tér;
ki tengerbe vész, ismét partot ér;
szeretők halnak, él a szerelem;
és nem vesz rajtuk erőt a halál.

Nomen est omen

Megtalálták a francia diáklány, Ophélie holttestét a Dunában. Nevéhez híven a folyóban végezte, mint Hamlet kedvese, Ofélia. Morbid a dolog. Ha öngyilkos lett, vajon az irodalmi mintát követte?

Naconxipan

Naconxipan ugyanaz a hely, mint a Négyszögletű Kerek Erdő. Gulácsy Lajos találta ki - ide menekült -, és Weöres Sándor szőtt belőle versvilágot.
4
Hol lila fák közt lankadoz a lélek,
ott alszik a huszonnégy nagy madár
kővé vált párnán. Azt hinnéd, nem élnek,
de csőrükön az álmuk ki-be jár.
5
Öreg lámpással, nagyhasú kenyérrel
a kis hídon mindennap vártalak.
Azóta mennyit halványult az éjjel!
Kutamban már vadrózsák alszanak.

Naconxipan nem csak egy hely, hanem idő is. Téridő. Mint Vacskamatiék lakhelye. Maga az Aranykor. És Éden. Gulácsy éppúgy megfestette, mint Csontváry. Mert mindketten látták Naconxipant, mindketten ott éltek. Mindketten ott élnek. És ott van Weöres meg Lázár Ervin is.

Szemek

(A világ legnagyobb csodája a derű. Ennél csak az a nagyobb csoda, hogy a derű a melankóliából él).
Derű és szomorúság feltételezi egymást, mint fény és árnyék. Derűs szomorúság.

Csak akkor tudom a vizet megbecsülni, ha egyszer legalább halálosan szomjas voltam.
Az Arlequinnek egyszerre ragyog a szemében derű és szomorúság. A kettő egymásból táplálkozik.
Szerelmesek érzik azt, amit Arlequin. Derű váltakozik szomorúsággal bennük. Kín, de édes. Édes keserűség. A valóságos lét paradox.
Igazi érzelmeket nem lehet erővel támasztani. És az igazi érzelmektől szabadulni sem lehet. Jobb a felszíneseknek, nem szenvednek, csak bámulnak üresen. Mindig csak addig vágyakoznak valamire, amíg megkaparintják. Azután már egyéb kell. Továbbállnak, rohannak egyéb, egyebek után.

A szerelmes kiüresíti az életét, mint egy edényt, hogy a másikkal tudja megtölteni, betölteni. Ha a másik elvész, az edény üresen marad. Ez okozza a szenvedést.

Harmónia

- Igazából harmónia nem is létezik, mert nem létezhet az emberek kapcsolatában - mondta V. a barátjának, miközben szeget vert a falba.
- Gondold meg. Két ember bármennyire is megegyezzen, vagy megfeleljen egymásnak, úgyis egy idő elteltével valamilyen konfliktusba keveredik. Mert apróbb és nagyobb dolgok vannak, amik a másik által nem fogadhatók el. Amiket a másik gyanakodva szemlél. Amiket a másik halálosan un, csak nem vágja lépten-nyomon a szemedbe.
- De akkor miért élnek viszonylag sokan olyan csendben, békében, látszólag rendezetten? Erre felelj nekem!
- Mert úgy rendezik be az életüket, hogy lehetőséget biztosítsanak egy-egy nagyobb csatának. Úgy képzeld el, hogy az élet egyfajta harci játék. Ha nem tudjuk a meccseket lejátszani, idegesek leszünk. A visszafojtott idegesség pedig... jól tudod... A békés párok jó játékosok. Ők is tépik, szaggatják egymást, de a csaták nem fajulnak háborúvá. Ha tudsz csatázni, nem kell a háború. Még egy jó nagy veszekedés is jobb, mint a csendes gyűlölködés. Mert a gyűlölet felemészt. Csatára pedig szükség van. Meg kell vívni.

Megbocsátás

- Elhagylak - mondta V. - nem bírom tovább. Nyomasztó ez a lakás, ez az állandó együttlét. Érzem, nem kapok levegőt. Elmegyek, magamra kell találnom. Nem tudom, hogy egyáltalán sikerülni fog-e.
A nő leült a konyhaszékre és csendesen sírni kezdett. Az ajtózár kattanására emelte fel a fejét.
Másfél óra telt el. Az ajtózár nyelve kettőt csattant. Kinyílt az ajtó, és lehorgasztott fejjel V. óvakodott be. Az asszony a tűzhelynél szorgoskodott valamivel.
- Nem tudok mégsem elmenni. Nem bírlak itt hagyni, mert nem foglak tudni elfelejteni.
- Húst sütöttem, nyissál ki egy üveg bort. Vacsorázzunk.

Propaganda

A bunkó amerikai propaganda semmivel sem jobb, mint amilyen a bunkó szovjet propaganda volt. Leginkább a filmek tükrözik ezt az állítást. Mind a szovjet, mind az amerikai filmekben a katonaság valamilyen szempontból kiemelt helyen-helyzetben van. Könnyeztetően ostoba pátosszal adagolják, hogy egy bizonyos harci művelet az ellenség megsemmisítésére a haza üdvét, boldogulását, felvirágzását stb. szolgálja. A bunkó amerikai kommandós ugyanolyan baltával kifaragott vadbivaly, mint a szovjet partizán. És mindkét államban azok a filmes körök, akik ezeket az idióta propagandafilmeket megcsinálták, hasonló niemand egyedekből állottak.

Amerikaiak a könyvtárban

Egyre nagyobb a könyvtárak látogatottsága Ámerikában, mióta bedőlt a világgazdaság. Mondjuk, azt nem hiszem, hogy az olvasásszomj kergeti be az embereket a könyvtárakba. Ingyen lehet használni a netet - állást keresnek a legtöbben.
De hátha... az ördög ráviszi őket az olvasásra, hehe... izgalmas lenne... Amerika olvas - ilyen címek jelennének meg a bulvárlapokban. Mondjuk, a kripli bankvezéreket is arra ítélnék, hogy havi 50 darab könyvet olvassanak el. Nem mondom, izgalmas lenne.

Hullámok

Dühösen hánykolódtak a téli hullámok, a partra döngtek, mint Goethe versében, de az érzelem nem volt ugyanaz. Fagyos volt a levegő, fújt a szél. Imitt-amott a homok csomókban keményedett meg. A part kietlen volt. És nem lehetett sehol látni egy lelket sem. Hacsak Isten lelke nem lebegett a beláthatatlan tenger fölött. (De ez egy másik történet, csak ide asszociálódott).
A nyár csak az emlékekkel bukkant fel. Meleg emlékekkel.

Szüntelen

Szüntelen bennünk él a múlt. Kísért. Itt van, jelenidőben. Mikor nosztalgia, mikor a "milyen is lett volna, ha..". A legrosszabb, amikor feltolul újra minden, előtérbe kerülnek a régi dolgok. És rájövünk, hogy milyen bárgyún viselkedtünk. Hogy nem tettük meg azt, amit nyugodtan megtehettünk volna.
Kínkeserves. Egyes történéseket, élményeket nem lehet soha elfelejteni. Nem lehet úgy tenni, mintha meg sem történtek volna. Esetleg csak a memória letörlésével. Agylebeny operációval.

Szindbád elutazik

Igen, mondta, újra tengerre szállok, fészket rakott bennem a vágyakozás. Olyan ködös a messzeség és olyan vonzó mégis. Holnap indulok, már nincs tovább, minden porcikám ég, sürget. Csodát nem várok, már nincsenek csodák, de hajt az utazás vágya, a kéklő-ködlő távol. Mindig közeledik és távolodik egyben, és ez szép. Szebb, mint a kényelmes élet, a kipárnázott szobák. Nem tud már semmi ittfogni, menni kell, menni egyre távolodva aranyszínű habokon. Simogat a nap visszfénye, szellő lebegteti a vitorlákat, sirályok csapkodnak szárnyaikkal. Indulnom kell.

Gázában gáz van

De gáz van az egész világon. Hanem. Van egy mesterségesen létrehozott állam, Izrael, az államterrorizmus mintája. Ezt az államot folyamatosan segítik, pénzelik, hogy ocsmány terveit a térségben megvalósítsa, hogy emberek százait, ezreit tudja legyilkolni.
Szerencsére a világ kezdett öntudatára ébredni. És öntudatára kell, hogy ébredjen, ha nem akar olyanná válni, mint a németek, akiket a zsidó propaganda zombivá változtatott. Akik egy szót sem mernek szólni a zsidó véleményterror ellen. Akik teljesen tökhülye barbivá váltak a folyamatos bűnösség-sulykolás miatt.